Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)

Természettudomány - Hír János: A Mátraszőlős 3. ősgerinces lelőhely késő bádeni (MN 7/8) korú rágcsálófaunája

NEOGRAD 2010 • A NOGRAD MEGYEI

1ÍZEUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXIV.

Alcsalád: Pteromyinae [Repülő mókusok] BRANDT, 1855 Nem: Albanensia Daxner -Höck & Mein, 1975 Albanensia sp.

Leletanyag és méretek

Leltári szám

Pozíció

Hosszúság

Szélesség

Ábra

2011.26.

D4 fragm.3.15

1. kép

Leírás. A linguális gyökér megmaradt és tisztán mutatja a tejfogak gyökereinek „terpesztett” állását. A töredékes rágófelszínen a metaloph cikcakkos lefutása (Daxner-Höck Gudrun23 felfogásának megfelelően) és a posterior járulékos mel- lékredők jól láthatók.

Kommentár. A töredékes lelet a pontos fajmeghatározáshoz nem elégséges. Albanensia felső előzápfog leírása az irodalomban ritka: Mein Pierre24 (figs. 5, 7, 10 , p. 15) ábrázol és közöl méreteket, Engesser Burkart25 (fig. 58.) ábrázol A. albanensis D4 -et.

Nem: Blackia Mein, 1970 Blackia miocaenica Mein, 1970

Leletanyag és méretek

Leltári szám

Pozíció

Hosszúság

Szélesség

Ábra

2011.25.

M3

1.54

1.62

2. kép

Leírás. A rágófelszín kontúrja közel háromszöletű. A Blackia nemzetségre jellemző fogzománc ornamentáció a talonid medencében figyelhető meg: apró alveolusok tömeges előfordulása formájában. Az anteroloph csökevényes, jórészt beleolvadt a fogkorona elülső felszínébe. A protocone a legerősebben fejlett kúp. A protocone-t és a paracone-t egy széles protoloph köti össze. A hypocone és metaloph nem fejlődtek ki.

Kommentár. A Blackia fogak morfológiája és méretei az alsó miocéntől a pliocénig (MN 2 -MN 15) alig változtak. Ez a kistermetű repülő mókus az európai neogén gerinces faunák gyakori eleme. A Blackia nem utolsó előfordulása a Kárpát-me23 Daxner—Höck, 2004. 24 Mein, 1970.

25 Engesser, 1972.

216