Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)

Történelem - Kazareczki Noémi: „Fekete krónika” – Bűnügyek a 20. század eleji nógrádi sajtó tükrében

NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI jlMÚZEUMOK ÉVKÖNYVEXXXIV.

Sándor29 háza előtt30 találkozott Dr. Szőke Jenő Reök Istvánnal, aki a hivatalába igyekezett. Dr. Reök üdvözölte Szőkét, és kezét nyújtotta feléje, de Dr. Szőke a revolverét kirántotta és lőtt. A golyó halálos sebet ejtett, Reök a közeli akácfa mögé menekült, közben Szőke ismét rálőtt, a második golyó a fába fúródott. Közben odaért Kiss Pál, aki meg akarta akadályozni Szőkét, de a harmadik golyó ismét talált, a veséjét érte, akkor Reök a közeli cukrászdába menekült, de menekülése közben ismét rálőtt, de ez már nem talált. A cukrászdából Müller Rezső közeli lakására vitték, ahol Dr. Márer József orvos azonnal ápolás alá vette. Szőke a Járásbíróságon jelentkezett Simonyi Lajos aljárásbírónál, majd kocsin Balassagyarmatra ment, ahol a vizsgálóbírónál jelentkezett, ki őt letartóztatta. A vizsgálóbíró végzését a törvényszék vádtanácsa jóváhagyta. Értesítették az eredményről a sebesült szüleit, Reök Iván országgyűlési képviselőt, ki azonban csak másnap érkezett meg. Az édesanyja Dr. Dimer Gusztáv3' és Bartha Gábor egyetemi tanárokkal automobilon még aznap megérkezett. A tanárok azonnal az operációhoz fogtak, a golyót csak négy órai munka után találták meg, a sebesült azonban másnap délelőtt 10 órakor Szerémy Béla járásbíró lakásán, ahol operálták, elhunyt. Simonides János32 az evangélikus templomban megszentelte, koszorúkkal megrakott koporsóját az egész város közönsége a vasúthoz kísérte, innen Szegedre szállították, ahol 29-én helyezték örök nyugalomra.

Ezt a külföldi lapok is leközölték, sőt az összes bécsi lapok. A budapesti híres újságíró Fényes László még le is utazott Szécsésnybe, s itt egy napig nyomozott. Nemkülönben a Tolnai Világlapja és az Egyetértés is elküldte tudósítóját.

A Nógrádi Hírlap három cikkben is foglalkozott a gyilkossággal. Ezek közül egyet emelnék ki, melyben - az olykor irodalmi hasonlatosságokat is felhasználó újságíró - érdekes, új információkkal szolgál az esettel kapcsolatban:

N. H. 1910/27.SZ. 2.p.

„A szécsényi tragédia” Az elmúlt hetek egyik szomorú szenzációjáról mi adtunk hírt lapunk múlt számában. A fővárosi lapok azóta százszorosán megtárgyalták a

29 Elemi iskolai tanitó, igazgató, a szécsényi Népbank és a Takarékpénztár Rt. Felügyelő Bizottságának tagja, és a Nógrád megyei Tanítóegyesület választmányi tagja volt. (Leblanczné, 1980. 93.)

30 Nagy valószínűség szerint a mai Bezerédy utcában történt.

31 Dimer Gusztáv (1855-1912) elismert nőorvos, egyetemi tanár, az áldozat édesapjának sógora, Reök Erzsébet férje.

32 Simonides János (1835—1912) 1867-től töltötte be haláláig az evangélikus lelkészi állást Szé- csényben. Az evangélikus templom építtetésében sem kis része volt. A telket 1884-ben Pulszky Ágoston ajándékozta az egyháznak, az épület pedig 1892-re készült el, majd 1899-ben szentelték fel. (Galcsik, 1994. 2—3.)

21