Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Néprajz - Steib Janka: A bányász identitás hagyományos elemeinek történeti vizsgálata a bányászat fellendülésétől hanyatlásáig Salgótarjánban és környékén
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. A bányászzenekar temetéseken is közreműködött. Ekkor a család igényelhette a bányászzenekar kíséretét. Kötelezően a bérükből vonták a zenészek díját. Az 1960-as évektől karácsonyi, húsvéti ünnepeken, a bányák védőszentjeinek napján munkaszünet volt a bányákban. Ezeken a napokon a bányászok díszruhában, zászlók alatt vonultak fel. Állami ünnepek Állami ünnepeket is ünnepeltek a bányászok. Ilyen volt a május elseje 1950-től, amelyet a salgótarjáni bányászok tavaszi ünnepként ismertek. Ez baráti megemlékezés volt, a bányászok a családjukat is magukkal vitték. Az 1950-es évektől a nemzeti, állami ünnepeken, május elsején és április 4-én való részvétel kötelező volt. A bányatársaság szállította a bányászokat családjukkal együtt a kijelölt helyre, ahol kitüntetéseket, ételt kaptak. Ilyen volt Salgótarjánban a Gyurtyános és Kisterenyén a kastélykert. A bányász ünnepek és az ezen azon való részvétel a közös élmény által növelte a közösség egybetartásának tudatát.64 Az ünnep hivatalos részét mindig egy evéssel, ivással, tánccal egybekötött ünneplés követte.65 A bányászok körében divat volt a ’60-as évektől a fizetésnapokon való mulatság. Ez minden hónap elseje és tizenötödike utáni vasárnapot jelentette.66 Bányásznap A két világháború között, a nehéz munkakörülmények és a politikai helyzet miatt nem volt lehetőségük a bányászoknak ünnepelni, bányásznap nélküli évek következtek. 1947. június 24-én a Prokop-nap mintájára az MKP szervezete bányásznapot szervezett Somlyón, ezáltal kifejezve a nemzet megbecsülését. Az ünnepi szónoklatot kultúrműsor, majd táncmulatság követte, még Karancskeszi- ben vacsorát szerveztek a bányászoknak. Salgótarjánban augusztus 20-án tartották meg a vájáravató ünnepséget. A vájárok díszegyenruhában gyülekeztek, majd a bányászzenekar kíséretével felvonultak. Az avatás után tábori mise következett. Az ünnepséget a Bányászhimnusz és az Internacionálé zárta. A bányakaszinó kertjében ebéd, délután pedig Bányászkupa-mérkőzés várta a bányászokat. A következő évben ez az ünnepség elmaradt, helyébe 1951-től a szeptember első vasárnapján tartandó Bányásznapot vezették be.67 Az államosítást követően előtérbe került a széntermelés fokozása. Ez magával hozta a bányászok munkaversenyre buzdítását. A hároméves, majd az első ötéves terv a nehézipar fejlesztését helyezte középpontba.68 Ez magával vonta a bányász 64 Világosság, 1978. 469—473. 65 Hernádi, 1983. 20-21. 66 Dömötör Tekla gyűjtése alapján Bozó Józsefet idézi. (Ethnographia LXV. 156.) 67 Szvircsek, 2003—2004., 50. 68 Peresi, 1999. 40. 206
