Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Néprajz - Steib Janka: A bányász identitás hagyományos elemeinek történeti vizsgálata a bányászat fellendülésétől hanyatlásáig Salgótarjánban és környékén
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI L MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. jelképek felértékelődését is. A hatalom a munkafegyelem és a munkások megnyerése érdekében gondoskodott életkörülményeik javításáról; bérüket emelték, jutalmakat osztottak ki közöttük, valamint szeptember első vasárnapját bányásznappá nyilvánították.69Az állam preferálta a bányászatot azzal, hogy társadalmi elismerésként bevezette a bányásznap ünneplését. Ehhez anyagiakat párosított, ezen a napon hűség jutalmat osztottak, mely az éves jövedelemnek meghatározott százaléka volt. Ez függött a munkától, hogy föld alatt, vagy külszínen dolgozott a munkás, valamint a beosztástól, hogy szakmunkás volt, vagy segédmunkás. Ezen a napon jellemző volt még a sportrendezvények szervezése. 1919-ben Tatabányán 40 bányászt végeztek ki, akik a béremelésért sztrájkoltak. Az ő tiszteletükre az ’50-es évektől szeptember első hétvégéjén az üzemekben megemlékezést tartottak műszak után. A bányatelepeken, üzemekben a bánya vezetője értékelést tartott az egész éves munkával kapcsolatban, gyakran a csapatokat is külön értékelték. A legjobbak kiváló brigád kitüntetést kaptak, ami plusz jutalommal járt. Ehhez járult az éves hűségjutalom. Továbbá a dolgozók kaptak vásárlási utalványt, amellyel az állam biztosította az áruházban való vásárlásukat. 1952. szeptember 7-én ünnepelték második alkalommal a Bányásznapot annak örömére, hogy a munkásosztály első helyére kerültek a bányászok.70 Az államosítástól 1956-ig a bányászok életkörülményei jelentős mértékben javultak. Új lakótelepeket, munkásszállókat építettek számukra, térítés ellenében napi háromszori ellátást kaptak a szállókon, az üzemi konyhán pedig a bányaüzem dolgozói is étkeztetésben részesültek.71 A bányák bezárásával a mai napig a bányásznapok ünneplésekor a hangsúly a közösségi érzés erősítésére, valamint identitásuk kifejezésére, társadalmi térben való helyük fenntartása és ennek bizonyítására helyeződik72, melynek eszközéül régi hagyományaikat, jelképeiket, szimbólumaikat használják. A kezdetben politikai, majd társadalmi ünnep ma lokális ünneppé alakult, városi ünneppé vált. így erősíti a lokális identitást és biztosítja a bányászok társadalomban betöltött szerepét. A jutalom, amit a bányászok ezen a napon kaptak, megszűnt. Ma elsősorban arra a több mint 1000 bányászra emlékeznek az ünnepek alkalmával, akik a bányában meghaltak. „És hát, tulajdonképpen itt csak az emlékezés maradt meg. ”73 Vajda István elmondása alapján Magyarországon nincs még egy olyan szakma, ami úgy összetart, mint a bányászat, kohászat és erdészet. „Ugye legfontosabb 69 Gergely, 1983. 111-120. 70 Szvircsek, 2005. 52. 71 Szvircsek, 2006. 49. 72 Bourdieu, 2002. 23. 73 Liptai Péter, kohómémök, jelenleg az Országos Magyar Bányász Kohász Egyesület Nógrádi szervezetének elnöke (2010. Salgótarján) 207
