Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Néprajz - Steib Janka: A bányász identitás hagyományos elemeinek történeti vizsgálata a bányászat fellendülésétől hanyatlásáig Salgótarjánban és környékén
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYeJJj^ZEUMOK ÉVKÖNYVEXXXIV. is jeles napként tartja számon. Emiatt nem tudta átvenni az István-nap Borbála szerepét.58 A Borbála-nap ünneplésekor az 1500—1600-as évek óta szent misét tartottak a tiszteletére emelt Borbála-szobornál. Nagy tiszteletben tartották és kérték, hogy segítse meg őket, kevesebb legyen a baleset. Az ezen a napon tartott ünnepségen Borbálának a bányászok életében betöltött szerepéről, valamint a nehéz munka veszélyeiről beszéltek. A bányászokat megvendégelték, minden dolgozó kapott egy liter bort, a vacsorára családját is elvitte. Szent István A 19. század végén, 20. század elején Szent István királyunkat akarta a politika meghonosítani védőszentként a magyar bányászatban. Ennek történeti okait Faller Jenő foglalta össze. Leírta, hogy hazánk és nemzetünk, így tehát a kohászat és a bányászat is Szent Istvánnak köszönheti létét, ő fektette le a bányászat alapjait. Idejében a bányászat kizárólag a királynak fenntartott jog volt, mely nagy szerepet játszott az ország építésében.59 A nógrádi szénmedencében 1888-ban már ünnepnapnak tekintették a bányászok, a politika ezáltal kívánta magyarosítani a külföldi eredetű bányászünnepélyeket. Azonban Szent Borbálával szemben, helyette nem tudták meghonosítani. Bányabúcsúnak tekintették ezt a napot. 1920 után Szent Istvánt próbálták a bányászok védőszentjéül elfogadtatni, azonban ezt a bányászok nem igazán fogadták el. Az ünnep kötelező volt a Salgótarján-környéki bányászoknak, felvonulásokat szerveztek ezen a napon. Hétkor a bányamester díszkarddal, a többiek bányászfokossal mentek a templomba.60 István napját 1950-ig ünnepelték.61 Emberi élet fordulói A munkaidő miatt lakodalmat csak vasárnap tartottak. Szombaton volt az előkészület, kipihenni azonban már nem volt idő. „Egész műszakon fogtuk a fát. Mindenkivel előfordult, hogy a meleg levágta, fejbe kólintotta. Úgy vagy fel sem bírt kelni, vagy egész műszakon öntöttük a fejit egymásnak. Nem árultuk mink el egymást, elbújtattuk egymást, aki beteg vót. ”62 Ha valamelyik bányász névnapját, születésnapját ünnepelte, vagy gyermek született a családba, akkor a brigádon belül mindig megünnepelték. „Az illető hozott pálinkát, osztan avval kínáltak meg bennünket. Műszak végén elfogyasztottuk. ”63 58 Bányászati és Kohászati Lapok LXXI. évf. 1938. 5. szám 77—83. 59 Bányászati és Kohászati Lapok LXXII. évf. 1939. 2. szám 36-41. 60 Dömötör Tekla gyűjtése alapján Bozó Józsefet idézi. (Ethnographia LXV. 157.) 61 NTM. Adattár. 2235-78. 4. 62 Godó Sándor, vájár (2011. Ságújfalu) 63 Gyüre János, csapatvezető vájár (2011. Karancsság) 205
