Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Néprajz - Steib Janka: A bányász identitás hagyományos elemeinek történeti vizsgálata a bányászat fellendülésétől hanyatlásáig Salgótarjánban és környékén
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI , ! MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. szók védőszentjének. Salgótarján környékén (főleg Somlyón) a Borbála-nap mellett Szent Prokopot is ünnepelték a július 4-ét követő vasárnap. A bányatulajdonosok ünnepélyt rendeztek napján és fél kiló húst, prokopi cipót és egy liter bort osztottak szét a bányászok között.54 A dolgozók ezen a napon új díszegyenruhát kaptak, melyben istentiszteletre mentek, majd délután mulatoztak. Az ünnepségen nagy szerepe volt a katonazenekarok mintájára szervezett bányász zenekaroknak. A bányaigazgatóság számára a Prokop-nap munkásfegyelmezési lehetőséget is jelentett, mely a közösségi szellem ápolásából adódott. A munkások nagy része nem tartotta vallási eredetűnek ezt a napot. Sokan Borbála férjeként beszéltek róla, valamint az éjszakai műszakot is az ő nevéhez kapcsolták. A Salgótarján- környéki bányászok Prokopot tartották a szén felfedezőjének. 1923—24-ben ünnepelték utoljára napját. A Prokop és Borbála napok kezdetben népünnepélynek számítottak és a bányásztársulatok is tiszteletben tartották. Szent Borbála Szent Borbála tisztelete a 14. századtól honosodott meg a bányászok körében, a 15. században Felvidéken is megjelent.55 Szent Borbála már a középkorban a hirtelen halál, égi háború és tűzvész ellen oltalmazott, több foglalkozás, a tüzérek, tornyok, harangöntők védőszentje is volt. Hegyi Ferenc néplélektani szempontból vizsgálta, hogy mi módon vált Borbála a bányászok védőszentjévé. Véleménye szerint ennek oka az analógiás kapcsolás.56 A legenda szerint Borbálát apja keresztény hite miatt megkínoztatta és mártírhalált halt. Halála pillanatában azt kérte Istentől, hogy követői ne haljanak meg hirtelen halállal. Mivel a bányákban a bányaszerencsétlenségek, a hirtelen halál, a sebesülések, tűzvész, robbanások gyakoriak voltak, a nép Borbálát jelölte meg a bányászok védőszentjévé is. A bányába való leszálláskor imádságokat mondtak, Borbálához fohászkodtak. A bányászok közötti tisztelete már a 17. században általánossá vált, szobrokat, képeket, kápolnákat emelnek neki. Védőszentté való elfogadása a bányászok körében fokozatosan ment végbe. Hegyi Ferenc szerint Borbála az egyetlen olyan védőszent a bányászok körében, akihez igazi bányász-lélekkel imádkoznak.57 Faller Jenő azt írja le, hogy Borbála tisztelete a háború utáni idők csökkenő hitéletében gyengült, a szent képei lekerültek a falról. Véleménye szerint a bányász múlt ápolása miatt fontos lenne fenntartani tiszteletét, ugyanis hiába látják idegenből átvett szokásnak, a bányász múltban már évszázados bányászszokássá vált és Európa-szerte ismert, nemzetközi ünnep, melyet a népi kalendárium 54 Dömötör Tekla gyűjtése alapján Bozó Józsefet idézi. (Ethnographia LXV. 156-157.) 55 NTM. Adattár. 3798-91. 25-27. 56 Ennek lényege, hogy két jelenség között valami módon hasonlóságot vél felfedezni. 57 Bányászati és Kohászati Lapok LXX1. évf. 23. szám, 1938. 377—380. 204
