Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Néprajz - Steib Janka: A bányász identitás hagyományos elemeinek történeti vizsgálata a bányászat fellendülésétől hanyatlásáig Salgótarjánban és környékén
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI JXmÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. munkásság jött létre. Az első bányavállalat feladata volt a szakmunkások külföldről, valamint a Monarchia területéről való toborzása, a tőkés vállalkozás indulásával a bányászat szakmai rangra emelése. Az idénymunkások munkába állítását a vállalat alkalmazottai, papok, kocsmárosok végezték a liptákok körében, Stájerországban, Karinthiában, az 1900-as évektől Erdélyben, Bars megyében. így a munkáslétszám két rétegből, a telepített, szakképzett állandó és az időszaki, kétlaki falusi munkásokból állt. A nehéz körülmények hamar egymást segítő csapatokba szervezte őket. Az első világháborúig a bányamunkások szaktudása nőtt, a termelés emelkedett. Az évek során a különböző történelmi okok (háború, válság) hatására a létszám gyakran csökkent, emelkedett, cserélődött a létszámszabályozás miatt létrejött elbocsátások és a munkába állások folytán. Az államosítás után a szénmedence munkáshiánnyal küszködött, amit 1952-ben toborzással, valamint katonák munkába állításával igyekeztek pótolni.21 A bányászok munkarendje A Kiegyezés és az I. világháború között a bányákban a 12 órás munkaidő volt jellemző, melyet megnövelt az üzemekhez való több órás gyaloglás.22 1918. november 1-én a gyurtyánosaknai bányászok minden előzetes tárgyalás nélkül bevezették a nyolcórás munkaidőt, majd példájukat követve több bánya dolgozói is bevezették ugyanezt. Emiatt 1919 januárjában felső utasításra sok salgótarjáni bányászt és munkást végeztek ki.23 Az 1950-es években növelni kellett a termelést a bányákban, a heti 48 óra munkaidejű, nyolc órás műszakidejű, három harmados munkarendet vezették be.24 Egyik héten nappalosként dolgoztak, reggel 7-től, délután 3-ig, másik héten délutánosként, 3-tól este 11-ig, és a harmadikon éjszakásként, este 11-től reggel 7-ig. Kezdetben nem volt szabad mulasztani sem. 5 évenként egy nappal emelkedett a jogosultság a szabadságra. 12 nappal kezdték és 24 volt a legtöbb szabadság egy évre. A bányában csak csapatban lehetett dolgozni, egyedül nem tudták elvégezni a munkát. A legkisebb brigád 5 fős, 7 fős vagy 8 fős volt. Ezeket a brigádokat a csapatvezető vájár irányította. A legjobb csapatok kiváló brigád kitüntetést, azaz plusz jutalmat kaptak. Összetartottak, mert a bányában csapatbérezés volt. Ha a brigád nem tartott össze, akkor nem tudták a napi normát teljesíteni és kevesebb pénzt kaptak. Ha valaki lazított a brigádban, a csapatvezető lecserélte, vagy megoldotta a helyettesítését. Ő volt felelős a biztonságért is. Ha baleset történt a csapatban, ellenőrizték, hogy milyen hiányosság történt. A kiszolgáló brigád kereste a legkevesebbet, közülük mindig volt jelentkező a kiesőkre. De ha valaki jobban 21 Szvircsek, 2000. 73—89. 22 NTM. Adattár. 3798-91. 18. 23 Dömötör Tekla gyűjtése alapján Bozó Józsefet idézi. (Ethnographia LXV. 158.) 24 Szvircsek, 2005. 35—37. 194
