Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Néprajz - Steib Janka: A bányász identitás hagyományos elemeinek történeti vizsgálata a bányászat fellendülésétől hanyatlásáig Salgótarjánban és környékén
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEG^MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. A környéken a falvak is a bányászkeresetből épültek. A bányák nyitása előtt ritka volt a három fülkés lakóház, legtöbb épületben csak konyha és egy szoba volt. A bányászat fellendülésével ezekhez a kis házakhoz külső kamrát és hátsó házat is építettek. Trianon után, 1922-től Salgótarján bányakapitánysági székhely, 1950-ben megyeszékhely lett. Az 1950-es évektől délre, Nagybátony környékére helyeződött a hangsúly a széntermelésben. A barnakőszén kimerülése miatt a munkások elköltöztek a környékről, a házak polgári formát öltöttek, a barrakok és kolóniák a város perifériáira szorultak. Az államosítás után aktuálissá vált a barrakok lebontása. A bányatelepekből mára szinte semmi nem maradt fent, részben lebontották, részben átalakították őket. Utcák, terek szűntek meg, alakultak újjá, üzletek nyíltak. A József-lejtősakna és tiszti lakóépülete bányászati kiállítóhely lett.18 „A város nemcsak utcák, terek, házak, hanem emberek, emlékek, érzelmek, nosztalgiák. A személyes élet, emberi tapasztalatok színterei. ”19 Salgótarján az itt folyt bánya -, és ipari tevékenység miatt vált várossá, és habár a bányák megszűntek, valamint a gyárak nagy része szintén, a város jövőjében mindig ott fog szerepelni múltja, hiszen területére és rangjára nagy hatással volt. Egy város földrajzi, fizikai kiterjedése és az ott élő emberek városról alkotott képe között különbségek lehetnek20, amely eltérések jelen esetben ennek a múltnak az emlékezetre gyakorolt hatása miatt alakultak ki. Az ott található emlékművek, melyek nagy részét a bányász szervezetek kezdeményezésére állíttattak fel, emlékeztetni fogják az utókort a bányász múltra. A bányászat társadalmi szerkezetre gyakorolt hatása A vándorbányászat, a mindig új területek birtokba vétele, valamint a külföldről, szaktudásuk miatt betelepített munkások nagy hatással voltak a település és a környék társadalmi szerkezetére. A jobbágyfelszabadítás, valamint a Kiegyezés hatására kialakult birtokviszonyok ellenére a 20. század végéig Nógrád megyében továbbra is a nagybirtok volt a jellemző. A birtokosok nagy része a minimális megélhetés határán élt, mások cselédként, valamint mezőgazdasági napszámból tartották fenn családjukat. A bányák kialakításával a községben és a környéken élő földművelők nagy része a betakarítás után télre a bányákba ment dolgozni, de olyan is volt, aki az adó miatt eladta földjét és a bányavállalat szolgálatába állt. A 20. század elejére a nagybirtokok száma csökkent az eladósodás hatására. Ők és a cselédsorból kiszorultak váltak a bányák munkaerő tartalékaivá. Az iparosodás hatására szakmunkások érkeztek a településre, így a legnagyobb számú kétlaki munkásként dolgozó helyi paraszt lakosok mellett bányai és ipari 18 Szvircsek, 2000. 501—503. 19 Mozgó Világ, 1994/5. 20 Niedermüller, 1995. 562. 193
