Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Néprajz - Steib Janka: A bányász identitás hagyományos elemeinek történeti vizsgálata a bányászat fellendülésétől hanyatlásáig Salgótarjánban és környékén
NEOGRAD 2010 • A NOGRAD MEGYEI UZEUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXIV. A BÁNYÁSZ IDENTITÁS HAGYOMÁNYOS ELEMEINEK TÖRTÉNETI VIZSGÁLATA A BÁNYÁSZAT FELLENDÜLÉSÉTŐL HANYATLÁSÁIG SALGÓTARJÁNBAN ÉS KÖRNYÉKÉN STEIB JANKA Jelen tanulmány egy rész a szakdolgozatomból, melyben a bányász identitást vizsgálom a bányász öntudatot kialakító, formáló és meghatározó szimbólumok segítségével a 19. század végétől napjainkig. Ebben a tanulmányban főleg a történelmi, adattári és szakirodalmi adatok vannak előtérbe helyezve, a bányászat életmódot kialakító, településképre, társadalmi szerkezetre, életrendre gyakorolt hatása, valamint a bányász létet, öntudatot meghatározó jelképek, ünneplési alkalmak. Munkám során segítségemre voltak a Nógrádi Történeti Múzeum és Bányászati Kiállítóhelyének dolgozói, valamint Salgótarján bányász egyesületeinek bányászai, akiknek ezúton is szeretnék köszönetét mondani. A bányász életmódot kialakító tényezők A bányászat a 19. század végén, 20. század elején lenézett munka volt, a 12 órás munkaidő, a rossz munkakörülmények, és az ezért kapott kevés bér miatt a helyiek csak a megélhetés miatt vállalták ezt a fajta munkát. A bányászok csapatban dolgoztak, fontos volt, hogy összetartsanak, hogy vigyázzanak egymásra. A kényszer, a pénz és az életük biztonsága összetartotta őket. Ezek után a szabadidőben is összetartottak. Állandó életveszélyben voltak, a segítséget Szent Prokoptól, vagy Szent Borbálától, védőszentjeiktől várták, hozzájuk imádkoztak. Hittek a bányarémben, a „Bergmann”-ban, hitviláguk szerint a föld mélyének korlátlan urában, aki öröktől, legalábbis nagyon rég óta a föld mélyén él, halhatatlan és más időmértéket használ.1 Világfelfogásukban a küzdelmes életben gyökerező vallásosság, a védőszentek tisztelete és a babonás hit egymás mellett élt. Salgótarján várossá fejlődésében a szénbányászat és a vasipar játszották a főbb szerepet, emellett a vasútépítés, az üveg-, és a gépgyártás tették ipari központtá. 1840-ben Salgótarján egy csekély lakossal (808) rendelkező magyar falu volt. A falu képe egy jellegzetes palóc falu képét mutatta, vályogházakkal, faviskókkal, melyeket kopár hegyek, elhanyagolt sáros utak, mocsarak vettek körbe. A falu körül elterülő hatalmas erdőségeket erre az időre már kiirtották, és legeltető állat- tenyésztéssel tették még teljesebbé a pusztítást.1 2 Az 1840-es évek végén kutatá1 Nógrádi Történeti Múzeum (NTM) Adattár. 1150. 21. 2 Belitzky, 1972. 136—138. 189