Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Régészet - Bercsényi Kinga: Szécsény kora újkori temetője
NEOGRAD 2010 • ANÓGRÁD MEGYEyUk^ZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. A Nógrád megyei Szécsényben feltárt kora újkori, közelebbről 16—18. századi temető feldolgozására szakdolgozatom írásakor került sor. A téma abból a szempontból speciális, hogy olyan időszakot is érint, amelynek anyaga törvényileg már nem régészeti örökség. A 2001-es kulturális örökség védelméről szóló törvény ugyanis a régészeti örökség fogalma alatt, az emberi lét 1711 előtti nyomait érti.1 Minden, ami ez után keletkezik, már a néprajzi kutatások területére esik. Természetesen ilyen éles határvonalat nem lehetséges a két tudományterület között húzni. Az ásatásokon előkerülő későbbi leletanyag figyelembevétele sok esetben elengedhetetlen a pontos kép kialakításához. Ennek megfelelően a szécsényi temető feldolgozása sem kizárólag az ásatási dokumentációra és a régészeti irodalomra hagyatkozott, hanem a megfelelő néprajzi munkákra is. Komoly nehézséget jelentett az a tény is, hogy a magyarországi késő középkori és különösen a kora újkori temetők kutatása iránt csak az utóbbi években kezd megindulni az érdeklődés. Ez leginkább az ásatási módszertan nehézségeiből adódik. A sokszor helyszűkéből és hosszú használatból fakadó sűrűn egymásra ásott sírok és gyakori bolygatások miatt a feltárások nagy tapasztalatot és türelmet követelnek. További probléma, hogy az ásatásokra fordított pénz és munka sokszor nem arányos a temetőkből előkerülő csekély leletanyaggal. Emellett pedig létezik egy morális dilemma is, amit - bizonyos körülmények között - a kegyeletsértés kérdése okozhat. Ezekben a helyzetekben ugyanis előfordulhat, hogy az elhunytak még valamilyen formában élnek az utódok emlékezetében. A régészeknek az ilyen jellegű kényesebb helyzeteket is tudni kell kezelni. Ha a lehetőségek engedik, a tudományos munka végeztével ezt a problémát is át lehet - például újratemetéssel - hidalni. Kétségtelen, hogy a legnehezebb a temető történeti értelmezése, Szécsény történelmében való elhelyezése volt. Itt kellett a legkörültekintőbben kezelni a meglévő - de igen töredékes és szórványos - szakirodalmi és levéltári információkat. Elég szokatlan, hogy egy történeti forrásokban már gazdagnak mondható kor temetőjéről alig vannak használható adataink. Ez részben abból adódik, hogy a korszak zavaros történelme - s ez kiváltképp igaz a 17. századra - nem kedvezett az 1 1 2001/64. tv., 7.§ 22. pont SZÉCSÉNY KORA ÚJKORI TEMETŐJE "■SÖLlb ÜJlCsPSt pf i BERCSÉNYI KINGA 151
