Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Műszettörténet - Shah Gabriella: A keresztrefeszítés ábrázolása a magyar képző- és iparművészeti történetében az államalapítástól napjainkig
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEIAJL]MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. tásának továbbélésére utalva. Aquila János e művén szemléletesen jelenítette meg a két nő kétségbeesését és fájdalmát. Kolozsvári Tamás: Kálvária oltár Kolozsvári Tamás nevét egy - az esztergomi képtárba Garamszentbenedekről került - később elpusztult predella felirata őrizte meg. Az 1427-ben Péterfia Miklós győri kanonok megrendelésére készült szárnyas oltár középképén Krisztus kínszenvedését, az oltárszárnyakon szentek életét ábrázolta a késő gót realizmust korabeli német mesterek modorával egyeztetve. A megkapó kifejezőerejű, valósághű ábrázolás a legkiválóbb korai magyar szárnyas oltárrá avatta az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött művet. A kiemelkedő alkotó a közép-európai ún. internacionális gótika kései, összefoglaló jellegű, de önálló, egyéni formanyelvét megtaláló mestere. Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár udvari művészeti köréhez tartozhatott. Elegáns lovagként, a kereszt alatt jobbra látható római százados képében önmagát is megjelenítette. A mozgatható szárnyak belső oldalán a szenvedéstörténet jelenetei közül az Olajfák hegye, a Keresztvitel, a Feltámadás és a Mennybemenetel látható. Csukott állapotában négy szent életét állította példázatként a megrendelő, a szerzetesek és hívek elé. Szent Benedek, Szent Egyed, Szent Miklós legendájának csodás elemei mind utalások az Oltáriszentség titkára, benne Jézus Krisztus keresztáldozatára. A negyedik külső kép elveszett. Az oltár 1872 körül, az apátsági templom neogótikus felújítása előtt, eredeti kerete nélkül, szétszedett állapotban került Simor János érsek képtárába. A festő a kora szokásainak megfelelően középkori környezetben ábrázolja a szereplőket és 15. század eleji ruhákba öltözteti őket. A sokalakos mozgalmas kép a keresztrefeszített Krisztus szenvedéseit ábrázolja, fején töviskorona, oldalából vér patakzik. Longinus nevű római katona oldalba szúrta a szívig hatoló döféssel bizonyosodva meg a halál beálltáról. Egy másik katona, Stephaton pedig inni ad a haldoklónak, vagy más feljegyzések szerint ecetet kínál neki. A kivégzés helyszíne a Golgota (arám ‘koponyák hegye’), Kálvária (a latin calva: ‘koponya’ szóból), nevét koponyára hasonlító formájáról kapta. Már korábbi idők óta ezen a helyen és környékén végezték ki és temették el az elítélt bűnözőket. Az ő csontjaik kerültek felszínre Kolozsvári Tamás oltárképén is. A legenda szerint Ádámot azon a helyen temették el a Golgotán, ahová később Jézus keresztfáját is felállították. Ádám halála előtt elküldte fiát, Széthet a Paradicsomba, hogy számára a könyörület olaját megszerezze. Széth el is jutott az Édenkertbe, de mire haza ért atyja meghalt. A magot elültette atyja sírján, ebből egy fa nőtt, melyből Krisztus keresztjét ácsolták. Krisztus kiömlő vére jelenti a megváltást, mert ahogy Ádám bűnbe esése minden emberre kárhozatot hozott, úgy Jézus által mindenki kegyelemben részesül. így a feszület alatti koponya, a krisztusi bűnbocsánatra 122
