Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)

Műszettörténet - Shah Gabriella: A keresztrefeszítés ábrázolása a magyar képző- és iparművészeti történetében az államalapítástól napjainkig

NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI

jŰZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV.

Krisztus szenvedéstörténetének mozzanatait ábrázoló alsó regiszterében elevenedik meg a Keresztrefeszítés jelenete. A freskó festője Kolozsvári Miklós, a művészettörténetből jól ismert Kolozsvári testvérek apja. Krisztus keresztrefeszített alakja körül Máriát, Mária Magdolnát és Keresztelő Szent Jánost látjuk. Jézus anyja mögött megjelenik egy szakállas, kopasz személy is, aki a megfeszített és a feltámadt Megváltó között helyezkedik el. Valószínűleg ő a templom építtetője. Krisztus szeme csukva, arca nem meggyötört, mondhatni isteni nyugalom látható. Testén a sebeket erőteljesen kihangsúlyozta a mester. A gelencei templom mestere is, mint a gótika művészei - főképpen Szent Ferenc nyomán - a szenvedés és a halál realitását hangsúlyozta, és ezáltal emelte ki a feltámadás csodáját.

Aquila János: Krisztus a keresztfán - Velemér

A késő román és kora gót építészeti stílus jegyeit egyaránt magán viselő épületet Aquila János 1378 körül készült freskói tették világhírűvé. Aquila János 14. század második felének egyik legismertebb festője. Az ausztriai Radkersburgból származott s a Dunántúl nyugati részén működött. Freskósorozataiból ítélve feltehetően nagyobb műhely vezetője volt. Olaszos stílusa a dél-tiroli festészettel is mutat némi rokonságot. 1378-ban készítette a veleméri templom töredékesen megmaradt bibliai jelenetsorát, amelynek egyik alakjában önmagát ábrázolta. A freskók egy része az elmúlt évszázadok folyamán megsemmisült. A diadalív egyik oldalán a Kálvária-jelenet, a másik oldalon Szent Anna Máriával és a kisdeddel. A veleméri freskón a halott Krisztust látjuk, a teste meggörnyedve függ a kereszten. Lábába hatalmas szögeket vertek. Feje körül glória, oldalából vér folyik. A régészeti és történelmi bizonyítékok erősen arra utalnak, hogy Jézus idejében Palesztinában a rómaiak többnyire az alacsony T-alakú keresztet használták. Ezt a keresztábrázolási módot látjuk Aquila János freskóján is. A kereszt két oldalán két nő áll, valószínűleg Mária, Krisztus anyja és Mária Magdolna. All. századtól szokás nagyméretű faragott feszületeket vagy Máriával és Szent Jánossal kiegészített Keresztrefeszítés - jeleneteket elhelyezni a szentélyt a hajótól elválasztó diadalív alatt. Ezek az ún. diadalkeresztek Krisztusnak a halál és a bűn fölötti győzelmét fejezik ki. Ehhez kapcsolódik a veleméri freskó, de itt Szent János alakja helyett Mária Magdolna áll. A 13. századi ábrázolás egy másik tipikus példája is megjelenik ezen az alkotáson: a misztikus vallásosság ebben az időben egyre inkább elmélyed Krisztus szenvedésében és halálában. Ennek hatására megváltozott az ábrázolása is: a megfeszített Krisztus alakjában a Megváltó szenvedését és halálát domborítják ki. Fején már töviskorona van. Mária kétségbeesett fájdalommal fordul halott fia felé, akiről már tudja, hogy Istenné lett. Kezeit imára kulcsolja, térde félig rogyott. Krisztus hajlott teste nemcsak a halált jelképezi, de a megadást, az alázatot is, mely az önként vállalt halál és ezáltal a megváltás szimbóluma is. Mária Magdolna, aki általában hosszú, kibontott hajáról ismerhető fel elfordul a kereszttől, fájdalmát igyekszik leplezni. Jobb kezében könyvet tart, Krisztus taní121