Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Műszettörténet - Shah Gabriella: A keresztrefeszítés ábrázolása a magyar képző- és iparművészeti történetében az államalapítástól napjainkig
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYElJJL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. látozódik. Lovag Zsuzsa A középkori bronzművesség emlékei Magyarországon című könyvében mélyrehatóan tárgyalja a mellkereszteket és a körmeneti vagy oltárkereszteket. Rámutat, hogy az államalapítást követő első évszázadból jobbára csak a halottakkal együtt eltemetett ékszerfélékből maradt ránk. Ezek közé tartoznak az öntött bronz mellkeresztek, melyek üregeiben ereklyét őriztek. Ezek egy részét a 6—7. században készítettek a Szentföldön, Szíria és Palesztina területén. Zarándokutak során innen kerültek Magyarországra is. A hazánkba került sok szentföldi kereszt nem maradt hatástalan a helyi művészetre, itthon is utánozták őket már a 11. században. Ezek a kis öntött bronzkeresztek azonban nem ereklyetartók, s rendszerint csak egyik oldalukat díszítették. Formájuk a kissé kiszélesedő, egyenes végződésű keresztszárakkal s a rajtuk látható ábrázolások több apró részlete is a bizánci előképet őrzi (ilyenek a Krisztus feje fölött levő kicsi egyenlő szárú feszület, az orans tartású alakok vagy a szárak végén elmosódottan ábrázolt mellképek. A legfontosabb momentumban, Krisztus alakjának megfogalmazásában azonban ezek a keresztek már eltérnek az archaikus szentföldi sémától. A Megváltót legtöbbször a nyugati kereszténység körében kialakult ikonográfia szerint ábrázolják, s a hosszú tunikát ágyékkendővel helyettesítik.7 Gizella - kereszt Szent István Nagyobbik Legendája megemlékezik arról, hogy a király székes- fehérvári bazilikájának arany oltártáblákat, drága művű oltárcibóriumot, kereszteket és gazdag ruhákat adományozott. A király a magyarországi templomokat liturgikus tárgyakkal szerelte fel. Gizella bajor hercegnő, István király felesége, feltehetően miután 1045-ben elmenekült az országból, meghalt anyja sírjára készíttette a regensburgi Niedermünster számára a drágakövekkel és zománccal díszített arany Gizella-keresztet. „Eredetileg valószínűleg nyersszínű, mára megbámult selyemmel bevont tölgyfa magra készült aranyborítással. A lapos szárú kereszt mindkét oldalán a felfeszített Krisztust jelenítették meg: elől plasztikus, több darabból összeállított, öntött, vert, cizellált formában, lábánál a suppedáneumhoz tapadva, Gizella királyné és Burgundi Gizella kisméretű plasztikus alakjával, kis körökkel poncolt és vert indadíszítéssel borított alapon, ezúttal a négy élőlény ugyancsak vésett képének kíséretében. ”8 A díszítéshez tartoznak a vert betűkből álló feliratok, melyek kitöltetnek minden szabad feliratot. A Gizella - kereszt feltűnő jellegzetessége, hogy a korpusz nemcsak az elő-, hanem a hátoldalán is megismétlődik. Viszont a két kép nem azonos, bár mindkét felfeszített az élő Krisztust ábrázolja: Christus Victor egyfelől, és Christus Trimphans a második megjelenítésben. Ebben az időszakban már az ókeresztény ifjú helyett a szakállás, portrészerű Krisztus-arc terjedt el. 7 Lovag, 1979. 7-8. 8 Trogmayer—Visy, 2000. 116
