Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Műszettörténet - Shah Gabriella: A keresztrefeszítés ábrázolása a magyar képző- és iparművészeti történetében az államalapítástól napjainkig
NEOGRAD 2010 • ANÓGRÁD megyeijí EUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXIV. anyagi jóllétet, mondhatjuk, gazdagságot tételez föl, mely nélkül egyáltalán nem virágozhat. A magyar művészet történetében kísérem végig Krisztus kereszthalálának ábrázolását, de bevezetőmben röviden mindenképpen érintenem kell az egyetemes művészetben a keresztrefeszítés legkorábbi ábrázolásait. Erre azért van szükség, hogy lássuk, mikor és hogyan kapcsolódott be ebbe az ikonográfiába a magyar keresztábrázolás. Ne csinálj magadnak faragott képet! - Mózes kőtábláján másodikként állt a parancs - megelőzve az ölés és lopás tilalmát -, melyet követve a zsidók soha nem ábrázolták Istent. Az ábrázolás elől Krisztus színrelépésével látszólag elhárulnak az akadályok, hiszen hús-vér emberként élt a Földön, ábrázolásának így sem technikai, sem ikonográfiái akadályai nem voltak. Teológiai viszont annál inkább: a képek csak az embert tudták megjeleníteni, míg a keresztények számára Krisztus egyszerre ember és Isten is. A csábítás azonban óriási volt. A keresztény egyházba a 3. század folyamán beáramló, pogány vallási ábrázolásokon felnőtt tömegek1 számára az Isten ember formájú ábrázolása egyáltalán nem volt szokatlan. A keresztényüldözések idején kerülték Krisztus személyének ábrázolását, őt magát egy jelképpel helyettesítették. Ilyen jelkép volt a jó pásztor, a bárány vagy a hal. [hal: ikthüsz - lészusz Krisztosz THeu Üiósz Szótér görög szó rövidítése, azaz Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó) Ez volt az első, legrövidebb keresztény hitvallás, egyszersmind az üldöztetések idején erről a jelről ismerték fel egymást a krisztushívők.1 2 Nagy Konstantin uralkodása után a Szent Kereszttel kapcsolatos legendák és Krisztus kínszenvedésének ereklyéi egyre népszerűbben lettek. Ebben az időben jelent meg Krisztus alakja is a kereszten. Néhány gemmától3 és egy falba karcolt gúnyrajztól eltekintve, melyen a keresztre feszített alaknak szamárfeje van (Róma, Palatínus, 200 körül), a keresztrefeszítés legkorábbi ábrázolása a 4. század közepére datálható. Egyes források egy domborműrészletet tartanak a legelsőnek, melyen Krisztust a két lator veszi közre, és csak a fejek fölött és a karok folytatásában látszanak a kereszt végei. Ez az ábrázolás a Santa Sabina fa- faragású ajtószárnyán található Rómában.4 Mások a Lateráni Múzeumban lévő öt táblából álló márványszarkofágot említik, mely Krisztus szenvedéseit ábrázolja. Ám bármelyik ábrázolást vesszük a legkorábbinak, bizonyos, hogy a kereszt egyszerű, díszítés nélküli jele már jóval Konstantin uralkodása előtt az egyik legfontosabb és legelterjedtebb keresztény szimbólum volt. Az első alakos ábrázolások után a Megváltó megjelenítése na1 Az egyház tagjainak száma a 2. század végén legfeljebb néhány tízezer volt birodalomszerte, a 3. században ez duzzad 2—3 millióra. 2 Vanyó, 1988. 3 Vanyó, 1988. 4 Siebert, 1986. 114
