Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)

Műszettörténet - K. Peák Ildikó: Földi Péter plasztikái

NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYJ^jLyiÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV.

miniatúrák és kisplasztikák is) szerves része volt a fülkeszerű megoldás. A boltívben, vagy boltív alatt, a felületbe mélyített térben álló figurát nemcsak óvta, de ki is emelte a környezetből a fülkeszerű megoldás, erőteret adva a műnek. Ugyanezt az erőteret érzékelhetjük Földi Péter kompozícióján, annak ellenére, hogy a szobor áttört plasztika és nem a fal síkjába simul.

Ahogyan A Kocsis lánya című alkotás hangulatában és megfogalmazásában egy kicsit gótikusnak is tekinthető, A Kocsis felesége lehetne a korai romanika szülötte is. Ezt a gondolatkört erősíti - a fentieken túl - a figura megjelenítése is. Földi Péter korábban megismert szoboralakjai sem tekinthetők realisztikusnak. A madárfigurák, a lányalak a festményeken szereplő állatokhoz, emberekhez hasonlóan, nagyon leegyszerűsítettek, lényegre törőek, lelkűk, jellemvonásaik, érzelmeik elsősorban nagyra nyílt (a plasztikákon kidülledő) szemeikben fedezhetők fel, illetve gesztusaikban, mozdulataikban ismerhetők fel.

Ezekhez az alakokhoz viszonyítva A Kocsis felesége még leegyszerűsítettebb, szinte hieratikus. Kozmikus magányát a mindenségben szinte eltörpülő, apró nőfigura önmagába záródó, térdét fogó, időtlen póza is aláhúzza. Arca a többi művel összehasonlítva, merev, érzelemtől mentes, tulajdonképpen nem is arc, hanem egy maszk. Ez az időtlen, kifejezéstelen arc, melyben a szemek dominálnak, a szinte teljes érzelemmentesség, a nagyon leegyszerűsített formák, az alkotás egészének kis méretben is monumentális volta mind a korai középkor szobrászatára emlékeztethetik a szemlélőt.

A mű fentiekben vázolt formai és gondolati időtlensége A Kocsis feleségét minden földi élet gondozójává, istápolójává emeli, ugyanúgy, ahogy A Kocsis lánya minden földi élet szülője lehet.

Mind tematikájában, mind szimbólumvilágában eltér az előző plasztikáktól Földi Péter Csapda című alkotása.

A korábbiakban már írtunk arról, hogy a művész piktúrája gazdag motívumvilágának fontos eleme a csapda megjelenítése. A fogság, a rabság, a foglyul ejtett, mit sem sejtő, tehetetlen állat Földi Péter számos festményén visszatér (gondoljunk csak a bevezetőben említett Karám című festményre). A tüzes kelepcévé váló tehénkarám lakói, a csapdába esett madár, a varsa fogta hal nem csupán a városi ember számára szinte egzotikus életképi helyzetek szereplői, hanem nagyon is általános érvényű tartalmakat hordoznak, s a kiszolgáltatottságról beszélnek nekünk, ahogy erről a korábbiakban szóltunk.

107