Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)

Műszettörténet - K. Peák Ildikó: Földi Péter plasztikái

NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEIJAmŰZEUMOK ÉVKÖNYVEXXXIV.

Az 1980-as években Földi Péter nagyon komolyan foglalkozott a pasztell technika nyújtotta lehetőségek kiaknázásával. E művek színvilága - a technikából is fakadóan - sejtelmesebb, visszafogottabb, a körvonalak lágyabbak, mint az olajképeken. E művek „hősei” túlnyomórészt állatfigurák. A madár ábrázolások mellett az évtized második felében- végén jelenik meg a nyúl motívuma. Vadnyulakat ábrázoló pasztelljein, illetve ironikus című „Nyuszi hopp ... „ sorozatán különös lények jelennek meg. Nevükben és főbb vonásaikban nyulak, karmaik és hosszú füleik vannak. 1990 körül ez utóbbiak már gyakorlatilag eltűnnek, a művész csupán sejteti a fej mögé lesunyt hallószerveket, az antropomorfizálás érdekében. Arcuk, sötét tekintetük ősi, állati és emberi érzelmeket - elsősorban félelmet és agressziót - fejeznek ki. A „Nyuszi hopp ... „ sorozat tulajdonképpen egy groteszk haláltánc, egymás fülébe maró, vicsorogva ugrándozó és megalázott alakokkal, melyek létezése messze túlmutat az állati életformán.

A Csapdában tehát egy nyúl látható. A szobor posztamense maga a gyilkos eszköz, mely hasonlóan osztott körkörös alapú, mint a korábban leírt plasztikák talapzata. Lehetne ennek az elemnek a magyarázata is kozmogóniai jellegű, de itt úgy érezzük, másról van szó. A csapda itt valóságosan és értelmezhetően csapda, tágabb értelemben vett jelentését nem a mítoszokban kell majd keresnünk.

A nyúl figurája nagyon hasonló a fentiekben említett pasztelleken megjelenő ábrázolásokhoz. A hangsúly a fejen, pontosabban az arcon van, a test aránytalanul kicsi, tulajdonképpen csupán a mozdulat hordozója, mint test nincsen részletezve. Szintén a pasztellek figuráihoz hasonló módon tulajdonképpen hiányoznak a hosszú fülek, a „nyúl jelleg” egyértelmű hordozói, csupán hátulról szinte alig észrevehetően a koponyába simuló, a fejbe olvadó kezdeményeket látunk. Lehet ennek oka természetesen a plasztikai gondolkodás, a minél letisztultabb, tömbszerűbb megjelenítés igénye. Másról van itt szó azonban, ugyanúgy, ahogy a „nyúlás” pasztelleken is.

A csapdában nem egy konkrét rágcsáló van, bármelyikünk kerülhetett volna ebbe a szorongató helyzetbe. Nem véletlenül használtuk a korábbiakban az arc kifejezést, melyet állatnál nem kifejezetten alkalmazunk. Földi Péter nyulainak emberi arca van, hiszen tulajdonképpen nem (csak) nyulak. A művész a plasztika megmunkálása során követte az állat fejformáját, utalt a fülekre és jelzésszerűen megmintázta a száj és az orr jellegzetes vonalait, koncentrikus körökkel érzé108