A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - NÉPRAJZ - Dita Nociarová: Szakrális kisemlékek Nógrádban

márványkőlapba van bevésve, az északabbra fekvő szlovák falvakban pedig erre a célra világos rózsaszín márványlapot használtak, amelyet Tuhár község közelében bányásztak. A kereszt szárai díszítés nélküliek, hasábban végződnek, de előfordul a lóhere- (Jelsőc, Ógács*), vagy nyílforma végződés is (Kürt). Realisztikusan kidolgozott kőkorpuszt csak Rappon találtunk, a római katolikus templom melletti kőkereszten, amelyet az egykori egyházi iskolából helyeztek ide a 20. század ötvenes éveiben.

13 A többi esetben a korpusz fémből vagy gipszből van kiöntve különböző nagyságban. Régebbi talapzatokba is gyakran helyeztek újabb betonkeresztet (pl. Síd - a falu közepén található kereszt, talapzatán az „Arma Christi" (Krisztus kínszenvedéseinek eszközei) színes ábrázolásának maradványai láthatók és a felújított eredeti évszám: 1843). A 19. század derekán készült kőtalapzatok felirata be van vésve egyenesen a talapzat elülső falába, vagy rá van festve a sötét felületre, tábla nélkül. A szöveg a készítés, esetleg a felújítás évszámáról, valamint a készíttető nevéről és a készíttetés indítékáról számol be. A szövegekből ránk maradtak családok nevei, akik valamilyen tragikus eseményt éltek meg, valamint annak a helynek a megjelölése, ahol utoljára látták az illető rokont háború idején. Gyakran ismétlődnek könyörgések gyógyulásért, utódért, köszönetnyilvánítások a messzi földről való szerencsés visszatérésért és egyéb, nem meghatározott jótétekért. Ismétlődő felirat a „Isten dicsőségére állíttatta..." (pl. Ján Hoffman 1921-ben - Breznicka, Tolmácsi Mária 1931-ben - Nagydaróc, Kis Lőrincz feleségével, Berkes Zsuzsannával 1912ben - Vilke), sokszor viszont nevet nem is említenek: „Isten örök dicsőségére és a lelkek megváltására állították 1951-ben" (Bozita*), „Szent Kereszt légy vezérünk míg te hozzád el nem érünk" (Bolgárom - a templom melletti kereszt 1902-ből). Egyes szövegek bibliai idézetek: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet" (Tőrincs, 1913), részletek imádságokból: „Jézus Krisztus könyörögj érettünk" (Bozita*), vagy keresztény üdvözlések: „Dicsértessék a Jézus Krisztus" (Ruziná - út menti kereszt, 1954). Némely esetben a keresztet köszönetnyilvánításképpen állíttatták: „Beteljesedet - Nagy Julianna" (Terbeléd). A 20-as évektől megjelennek a losonci kőfaragók sokszor nem teljes nevei a kőkereszteken: Ernst J., Paulovics Béla, Ferencz, Csordás. A többségében magyarlakta falvakban a feliratok szövegét magyar, a szlovák falvakban szlovák, két esetben pedig latin nyelven írták. Három olyan esetről is tudunk, ahol a szöveg két nyelven, szlovákul és magyarul is fel van tüntetve (Pinc, Galsa - útelágazás, Apátfalva - temető). A szövegek és a dátum fontos információforrást jelentenek. Figyelemre méltó tény, hogy a vallásos világnézet elnyomásának idején, a 20. század 50-es éveiben keresztek sokaságát készítették és állították. 1989 után további szakrális kisemlékek jöttek létre a régi, már elpusztultak helyén, sok régit pedig felújítottak. Bussán pl. igen érdekes az út menti kereszt összekapcsolása szakrális Adatközlő: római katolikus pap, Rapp