A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - NÉPRAJZ - Dita Nociarová: Szakrális kisemlékek Nógrádban

plasztikával: a 2005-ben felszentelt kereszt sarkánál levő pléhszekrényben a Szűz Mária gipsz-szobrát helyezték el. A keresztek díszítése olyan hagyomány, amely a régmúltból folyamatosan továbböröklődött a jelenbe. A virágdíszítésről kizárólag a helybéli hívő asszonyok gondoskodnak. Díszítésük főként Mindenszentek ünnepére történik. A gácsi* adatközlők szerint a régiségben az erre az ünnepre való díszítés nem volt olyan elterjedt. Az utóbbi években kevesebb élő virágot használnak, egyre inkább kiszorítják őket a mű, legtöbbször fehérvirágos koszorúk, amelyeket a keresztszárakra függesztenek, vagy a kereszt és a talapzat találkozási vonalán erősítenek fel. Időnként a művirágokat élő fenyőágakkal kombinálják, s a díszítésnek olyan formája is létezik, amikor a korpuszt egy nagy virágkoszorúval keretezik. A keresztet körülvevő fémkerítésre is gyakran akasztanak művirágos koszorúkat. Egy koszorút tesznek a keresztre feszített lábaihoz, vagy a feje fölé, a keresztszárak találkozási pontjára. Mindenszentekkor a temetők központi keresztjeinél a hívek gyertyák sokaságát gyújtják meg. Karácsonykor a keresztek mellé, vagy közvetlen hozzájuk erősítve aranyfüsttel díszített kisebb tűlevelű fácskákat állítanak. A keresztek feldíszítéséhez külön alkalmat jelentenek a körmenetek és népi vallási szertartások, amelyek a vetés megszentelésével kapcsolatosak. Hozzá kell még tenni, hogy a kereszteket nemcsak ünnepekkor díszítették, hanem az évszaknak megfelelően nyíló virágokkal alkalomtól függetlenül is, a vizet pedig kétnaponta jártak cserélni. Szentek szobrai Nógrád északabbik felén gyakran találkozunk védőszentek szobraival, akik szinte feltűnés nélkül gazdagítják a táj szépségét, ugyanakkor betagozzák a régiót a szélesebb közép-európai kulturális kontextusba. Ezek a szobrok a tárgyalt területen nem olyan gyakoriak, mint Szlovákia nyugatabbi vagy északabbi területein, s csak jelentéktelen részük (alig tíz ilyen emlék) van feljegyezve a nemzeti kulturális emlékek listájára. A szobrok hasáb alakú, oszlopszerű talapzatokon állnak, elhelyezésük manapság már, biztonsági okok miatt, többnyire a templomok közelében történik (Ipolyvarbó, Perse, Nagydaróc, Fülekpüspöki, Vilke, Divény* stb.), egy esetben (Fülekpüspöki) Nepomuki Szt. János szobra az Angyali üdvözlet kápolna előtt áll. Eredeti helyükön már csak néhány Nepomuki Szt. János plasztikát találunk (Pinc - patak melletti fémplasztika, Tőrincs melletti Ráróspuszta - fémplasztika az Ipolyon átvezető híd mellett). Az elsődleges elhelyezést a védelmi funkcióba vetett hit indokolta - a szobor ott állt, ahol a patrónus szerepének a legintenzívebben kellett hatnia. Legtöbbször nyilvános helyeken álltak, ahol a hívők összegyűlhettek körülötte, mint keresztutaknál, vagy a települések közepén. Nepomuki Szent János szobrait ellenben vízfolyások közelében állították, mivel őt az árvíztől óvó védőszentként tisztelték, ezen kívül a termés és a felvirágzás, sőt a rágalmazástól való védelem