A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - NÉPRAJZ - Dita Nociarová: Szakrális kisemlékek Nógrádban

kereszt sima hasábjára, vagy pedig csak lineárisan, rovásszerűen vésték bele. A megmaradt fakeresztek korpuszai szürkeöntvényből kiöntött reliefek vagy körplasztikák. Tuhárban és környékén, valamint Divényben* találunk egyszerű, sima szárú kereszteket sablon szerint kivágott lapos pléhkorpusszal. A korpuszokat eredetileg színezték, ma már azonban nincs rajtuk festék, legfeljebb ezüstbevonat. Realisztikusan festett pléhkorpuszos fakereszt csak Divényben* maradt meg a vár alatti temetőben (a korpusz 130 cm magas, a kinyújtott karok szélessége 90 cm). A keresztre feszített Krisztus alakja fölötti INRI felirat téglalap alakú lapos pléhen jelenik meg, vagy pedig tekercs, esetleg nyitott könyv formájú öntött táblácskán. A fakereszteket gyakran pléhtetővel védték az időjárás viszontagságaitól. Ezeknek a tetőknek több formája használatos, lehet sima, félkörívben meghajlított lemez, háromágú lóhere alakú vagy harang formájú, a széleit rendszerint kihajlították és a peremet fogazással vagy csillagozással díszítették (kereszt a Divény* és Mytna közötti mezőn, vagy a Tuhár fölötti dombon). A kereszt hosszanti szárának alsó részén gyakran találhatunk egy vízszintesen odaerősített kis deszkát - polcocskát, amelyre a virágokat helyezték. Eddig a sídi kereszt az egyetlen olyan bejegyzett fakereszt, amelyet boltíves fatetővel láttak el a keresztszárak felett. Azok a fakeresztek, amelyeket nem tartanak rendszeresen karban, sajnos fokozottan ki vannak téve az időjárás pusztító hatásainak. Nógrád területén fekvő, a Polana vidékének szomszédságában húzódó szlovák falvakban, vagy azokban a településekben, ahová a lakosság a katolikus Gyetva* vidékéről költözött (Ipel'sky Pótok, Slatinka, Ógács*), szórványosan megjelennek a színes „gyetvai-típusú" keresztek is. Az Ógács* utáni keresztúton áll egy ilyen fakereszt, eredetileg fából készült léckerítéssel körülhatárolva. Az adatközlők szerint egy bizonyos Ondrej nevű fafaragó készítette Detvianska Hutáról, a szükséges anyagiakat pedig a falu felvégének lakó gyűjtötték össze. Az utóbbi tíz évben az ehhez hasonló kereszteket a Slatinské Lazy-i fafaragóktól rendelik meg (pl. a Ruziná-i templom melletti kereszt 1997-ből). A 19. század közepétől a 20. század 40-es éveinek elejéig Nógrád megye szlovákiai részén meghonosodtak az időállóbb öntöttvas keresztek. Jelenleg gyakori az a megoldás, amikor a vaskeresztet műkő- vagy beton-talapzatba állítják (ilyen a gácsi* Hrnciarska utca kereszteződésében levő kereszt 1864-ből, Csákányházán a temetői kereszt 1907-ből, Fülekkovácsiban az út menti kereszt, Hidegkúton a temetői kereszt, keresztek Terbelétben, Panyidarócon stb.). Az öntöttvas kereszteket a 19. századtól sorozatban gyártották a közeli öntödékben (Szinóbányán*, Hrinován, a gömöri öntödékben). „A mintát az öntvényformákhoz fafaragók vagy asztalosok készítették, s mivel a mintáikat több öntödébe is eljuttatták, a kész termékről nehéz beazonosítani, melyik öntödében készült. Mindazonáltal a soroLlMBACHER, 2000, 308.