A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - NÉPRAJZ - Dita Nociarová: Szakrális kisemlékek Nógrádban

hanem lámpásokat, amelyekbe vastag gyertyákat raktak. A menet a környék minden keresztjét és kápolnáját körbejárta. Minden keresztnél megálltak imádkozni, ahol az imádságot mindig előmondta egy a feladatra kijelölt asszony. A keresztútjárás néha éjjeli két óráig is eltartott, ezért a fiatalok számára közkedvelt alkalom volt a találkozásra. A szocializmus idején ezeket a körmeneteket már nem végezték, és a rendszerváltás után sem újították meg a szokást, az őszi vetés megszentelését már csak a templomban végzik. A Szentkereszt felmagasztalásának ünnepén (szept. 14.) a „bánya fölötti" keresztnél tartanak misét. Az adatközlők a körmeneteket összefüggésbe hozzák a termés bőségével - úgy vélik: „amióta nem jár körmenet a határban, csak a templom körül, a termés is gyenge".

9 A keresztek közelébe ültetett zöld növényzet segít abban, hogy nagy távolságról is felhívja a figyelmet a keresztre. Kétoldalt rendszerint két fa áll, amelyeket a kereszt állításával egy időben ültettek. Ezek a növények a környező természetből kerültek oda. A 20-as és 30-as években lassabban növő, értékesebb tűlevelűket, később pedig inkább lombhullatókat (vadgesztenye, tölgy, hárs) ültettek erre a célra, az utóbbi évtizedekben viszont az örökzöld bokrokat és díszfákat részesítik előnyben. A dombokon lépcsők biztosították a kereszthez vagy kápolnához való hozzáférést (Tuhár, útelágazás Budiná felé). A keresztet magát gyakran négyzetes fémkerítés védi. A kerítésen belüli részre rendszerint virágokat ültetnek, alkalomadtán zölddel díszítik. Minden vizsgált kereszt latin kereszt (kettőt kivéve: Bystrickán és a ma már Losonchoz tartozó Apátfalván), azaz egyszárú, egyenes, lóhere-, vagy nyílforma végződéssel. Nógrádban a fakereszteket a 19. század első felében leggyakrabban ismeretlen ácsmesterek vagy molnárok készítették főleg tölgyfából, de 1927-től már akácfa használatáról is vannak adatok.

10 Többnyire díszítés nélküliek, vagy mind a függőleges, mind a vízszintes szárak felületén domborműves faragás húzódott. A hátoldalt simára hagyták, s csak az előoldalt díszítették. Az egyes motívumokat - vallásos jelképeket, égitestek és növények motívumait (ostya, monstrancia, kehely, szőlőinda, az Úr szíve, Krisztus ill. Szűz Mária iniciáléi, térdelő angyalok alakjai, égő gyertya, rózsa, tulipán, nap, csillag, hold) egyenként komponálták bele az egymást követő négyzet alakú mezőkbe. A régebbi fakereszteken egyenesen a kereszt hasábjába faragtak, azaz maga a hasáb volt megformázva. Az egyes motívumokat másodlagosan ki is színezték, bár élénk színeket nem használtak, csak kétszínű színezést. Az alap vöröses-barnás színnel volt bevonva (ún. „bikavér" szín), esetleg a barna egyéb árnyalataival. A plasztikus motívumok fehérek vagy szürkék voltak (pl. Síd, a falu közepén levő központi kereszt, Kurtányban* pedig a temető központi keresztje). Az egyszínűség jól megkülönbözteti ezeket a kereszteket az ún. „gyetvai"* élénk színezésű keresztektől. Az újabb fakeresztek motívumai négyzetes deszkalapokba vannak belevésve, amelyeket felerősítettek a 9 Adatközlők: Ruzena Cermáková, Gács, szül. 1925, Marta Durdíková, Gács, szül. 1933, és Sylvia Koisová, Ipolyvarbó