A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - NÉPRAJZ - Dita Nociarová: Szakrális kisemlékek Nógrádban

A telektulajdonosok csak ritkán kezdeményezték a kereszt áthelyezését. Gyakran személyes kötődést alakítottak ki a kereszthez, rendben tartották és díszítették (pl. a fémkorpuszos fakereszt a 109-es számú ház kiskertjében Tuhárban, Csorna községben a 63-as sz. ház kiskertjében levő betonkereszt, Panyidarócon a 73. sz. ház előtti betonkereszt, stb.) Kereszteket emeltek dombtetőkön és keresztutak mellé is - ezek mutatták az irányt az úton járóknak. A települések közepén emelt keresztek gyakran jelentős egyházi tisztviselők emlékét őrzik (mint pl. Ógácson* 1927-ből Andrej Huhra helyi plébános emlékére emeltek keresztet). Az út menti keresztek középkorból eredő szokásokhoz kötődnek, amilyen a felajánlás, vagy köveknél, fáknál és keresztutaknál végzett nyilvános bűnbánat.

7 Az út menti keresztekhez soroljuk a temetőkben álló központi kereszteket is, amelyekből némely temetőben több is található. Ebbe a csoportba tartoznak a templomok közelében levő önálló keresztek, valamint a kálváriák részét képező keresztek is (pl. Kékkőn). A missziós kereszteket nem számítjuk a szakrális kisemlékek közé, mivel gyakran hiányzik róluk a feszület, s csak az évszám van rajtuk feltüntetve. A keresztek elnevezései a lokális közösségben az adott területrészhez kapcsolódnak (Gácson* pl. a következő elnevezek honosodtak meg: „bánya fölötti"," „pékség mögötti"," A Horná Telka -i" keresztek, Tuhárban „a fehér sziklán", Füleken pedig „a durendai" vagy „Türinger-pusztai" keresztek). A kereszt felállításához szükség volt egyházi hatósági engedélyre, s az új, illetve felújított keresztet mindig pap szentelte fel. Némely napokon a kereszteknél nyilvános ájtatosságot is tartottak. Három nappal a Krisztus mennybemenetele előtt (Áldozócsütörtök - több mint egy hónappal Húsvét után) a határt járva népi ájtatosságokat tartottak, s a hívek minden keresztnél megálltak imádkozni. A körmenet feladata az volt, hogy a jó termésért, betegségektől vagy természeti csapástól való védelemért, veszély elhárításáért folyamodjanak az égiekhez.

8 A fazekasmesterségről híres Gács* községről való adatközlők beszámoltak a Szent Márk napi körmenetről (ápr. 25), amelynek az őszi vetés megszentelése volt a célja, s amin ők, mint a római katolikus népi iskola diáklányai vettek részt. A faluból a mezőn található kereszt felé tartó körmenet élén egy fiú haladt, kezében keresztet tartva. Őt követte a pap, a ministránsok, a kántor, a gyerekek és a többi hívő. A több mint kétszáz fős menet vitte a körmeneti lobogókat: két iskolait, egy hímzett világoskéket, a fekete-ezüst fazekas zászlót, a Szent Flóriános tűzoltózászlót, valamint egyéb egyletekéit és fehér rózsafüzéres lobogókat. A keresztnél a pap szenteltvizet hintett a négy világtáj irányába és megszentelte az őszi vetést. Ezt közös imádság és éneklés követte. Zöldcsütörtökön minden évben „keresztutat jártak" - a hívek pap nélkül vonultak körbe. A menet tagjai, főként a fiatalok este nyolc óra körül jöttek össze a falu közepén levő keresztnél. Nem vittek zászlókat, 7 BOTÍK, 1995, 86. 8 Adatközlők: Anna Fízel'ová, Tuhár, szül. 1913 és Marta Durdíková, Gács, szül. 1933