A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - NÉPRAJZ - Dita Nociarová: Szakrális kisemlékek Nógrádban

A szlovákiai Nógrád déli részén fekvő, többségében magyarlakta Ipoly menti falvakban a katolikus vallás a jellemző. Hasonlóan az északabbról, a Polana vidékéről ideköltözött szlovákok is katolikusok voltak. Éppen a migrációs hullámoknak köszönhető a ma már kevert vallási összetétel az eredetileg tisztán evangélikus szlovák településeken is. Nógrád vallási-felekezeti összetételére vonatkozó ismeretek elengedhetetlenek a szakrális kisemlékek vizsgálatánál, tekintettel arra, hogy ezek a kisemlékek kizárólag a katolikus területekhez kötődnek. A protestantizmus már a 16. századtól elutasította a vallási szimbólumok használatát, beszüntette a Szűz Mária és a szentek tiszteletét. „A debreceni zsinat hatására az 1562-67-es években kitiltották a képeket és a festményeket a templomaikból. Tartózkodással tekintettek a vallási szimbólumokra is. Az elutasítás a feszületre is vonatkozott, mivel ennek jegyében üldözték a protestáns vallásúakat. A teológiai értelmezés a népi világszemléletbe is begyökerezett."

5 A protestáns lakosságot a színek és motívumok használatát illetően mértéktartás jellemzi. A hagyományos tárgyi kultúrában ez a figurális megjelenítés nagymértékű lecsökkentésében és a dekorativitástól való tartózkodásban nyilvánul meg. A keresztre feszített Krisztus a szenvedés és üldöztetés jelképe, általánosságban azonban a keresztre feszített Krisztus a legelterjedtebb keresztény motívum a képzőművészetben. Nemcsak a szenvedés allegóriája, hanem a megváltásnak és az imádság általi megsegítésnek is. A Krisztus kínszenvedéseinek eszközei (Arma Christi) a szögek, kalapács, fogók, létra, dárda, koponya (pl. a Bolgárom határában levő kereszt kőtalapzatán plasztikusan jelennek meg, a sídi, 1843-ból származó központi kőkereszten pedig festett formában) .

6 Nógrád megye legrégebbi szakrális kisemlékeinek keletkezése valószínűleg a rekatolizációval, a védőszentek tiszteletével és a barokk stílussal függ össze, amelynek terjesztői a 18. sz. második felétől nem utolsó sorban a ferencesek voltak. Füleken a ferencrendiek működésével hozható összefüggésbe néhány, szenteket ábrázoló barokk plasztika a városban és környékén (az Urbánka-szobor Füleken 1796-ból, Fülekpüspökiben a Szent Család szoborcsoportja, Nagydarócon pedig Nepomuki Szent János szobra). Keresztek (utak mentén, falvak határában, temetőkben) A keresztek stratégiai pontokon helyezkednek el. A megóvás érdekében gyakran körbekerítették eredetileg fa, később pedig fémkerítéssel, rendszerint két fa között. Eredetileg a falu első és utolsó házánál állt a kereszt, kijelölve a falu végeit. Ezek a „határkeresztek" a falu lakóit voltak hivatottak védeni a gonosz erőktől és a szerencsétlenségektől. Az építkezések kiterjedésével az ilyen keresztek fokozatosan a házak előtti területre, gyakran a telkeken belülre kerültek, a ház előtti kiskertbe. 5 DANGLOVÁ, 2001, 216. 6 BIEDERMANN, 1992, 24.