A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - NÉPRAJZ - Dita Nociarová: Szakrális kisemlékek Nógrádban

kápolnákba, esetenként keresztek készítését is vállalták. A faluközösség rendkívül pozitívan értékeli működésüket. Jelentéktelennek tűnő mivoltuk ellenére is a szakrális kisemlékek esztétikai, filozófiai, teológiai, történeti és néprajzi értékek konglomerátumai, összefüggnek a történelemben zajló folyamatokkal. Egész Szlovákia területén megtalálhatók, ahogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia más térségeiben is, azonban az összehasonlító kutatások folyamán szerzett ismeretek összegzésekor kitűnik, hogy vannak regionális specifikumok, amelyek a történelmi körülményeknek köszönhetők. A regionális különbségek a természeti környezettel is összefüggnek, az alapanyagot ugyanis a régi időkben - a 18. és 19. században - a természeti környezetből nyerték. Nógrád megyében az ezekhez szükséges anyagot a lombhullató fák, ill. a homokkő jelentette. Egy másik tényezőként a régió gazdasági hátterét kell megemlítenünk, amely szintén a természetből kinyert nyersanyagokkal, valamint a táj jellegével, a termőföldek minőségével volt összefüggésben, s ettől függött a lakosság jóléte vagy szegénysége. A társadalmi-történelmi tényezők, a lakosság etnikai és felekezeti összetétele mind kvantitatív, mind pedig kvalitatív szempontból befolyásolta a szakrális kisemlékek létrejöttét. A történeti Nógrád megye mintegy fele Szlovákia déli részén, másik fele pedig Magyarország északi részén terül el. „Nógrád megye egyházkerületi felosztása idővel a világi szférában is megmutatkozott. Az esztergomi érsekséghez tartozó rész (amely ma nagyrészt Szlovákiához tartozik) alkotta Nagy Nógrádot, míg a váci püspökséghez tartozó délebbi rész volt Kis Nógrád."

3 A nemzetiségi arculatot a leginkább többségben levő szlovák és magyar etnikum határozta meg, bár a lakosság etnikai összetétele alapjában véve jóval összetettebb. Az etnikai határ az Ipolytól északra húzódott. Gazdasági és közigazgatási központ volt a középkortól kezdve Fülek, Losonc és Kékkő*, a mai Magyarország területén pedig Szécsény és Balassagyarmat. Losonc a 17. századtól protestáns oktatási központ volt, ahol református latin iskola és evangélikus gimnázium működött. Összehasonlításképpen, a 2003-as évi statisztikai adatok alapján a losonci járásban a szlovák nemzetiségűek száma 67,6%, magyar nemzetiségűnek pedig 27% vallotta magát. A felekezeti szempontot tekintve a szlovákiai Nógrád megye északi részén fekvő falvak (Ábelová, Polichno, Nedeliste, Madacka, Praha, Lupoc) evangélikus vallásúak, más, Losonctól északra fekvő szlovák falvak viszont katolikusok. Ez annak az eredménye, hogy az uradalmaknak, amelyekhez tartoztak, katolikus vallású tulajdonosaik voltak (Videfalva*, Divény*, Ruziná, Gács*, Ógács*, Tuhár stb.) A 18. század utolsó harmadában vidéken a Zichyek divényi uradalma volt a legnagyobb feudális birtok, a második legnagyobb a kékkői*, harmadik pedig a Forgáchok gácsi* uradalma. Két nógrádi település, Fülekpüspöki és Nagyzellő pedig egyenesen az esztergomi érsekség birtoka volt.

4 3 ZUDEL, 1984, 91. 4 ALBERTY-SLOBODA, 1989, 206-207.