A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

NÉPRAJZ - Kapros Márta: A dr. Kiss Péter-gyűjtemény (Nógrádi orvos magángyűjteménye a Palóc Múzeumban)

A használók társadalmi hovatartozását illetően a fentebb említett kettősség érvényes a gyűjtemény lakásberendezés körébe tartozó egyéb kiegészítő tárgyaira is, mint pl. borotválkozó tükör, asztali feszület, faliképek (2007.1.20.-2007.1.31.) -. Az utóbbiakból az általánosan elterjedt olajnyomatú szentképek mellett térhatású, textil háttér előtt elhelyezett porcelán szobrocskákkal kombinált, az üveg alatt csipkével, művirággal gazdagított díszítésű változatok is vannak. Ugyancsak városi hatásra utal egy történeti témájú kép feltűnése (2007.1.25.). Ilyeneknek ezen a katolikus vidéken a szentképek mellett az általános gyakorlat szerint nem volt divatja. Amiért is igyekeztem felderíteni a kép eredeti tulajdonosát. A helybeliek visszaemlékezése szerint azonban Bellony László

14 „A magyar nemzet vezérei (a honfoglalástól a kiegyezésig)" című festményének Székely Aladár képkiadónál készült nagyméretű reprodukciója vastag keretben ipolytarnóci ház falát díszítette. Előképének rendeltetése okán szólok itt egy népi iparművészeti tárgyról. A fogas (2007.1.262.) Simon György balassagyarmati fafaragó egy korai munkája 1977-ből. A domború faragású dísztárgynak a helyi hagyományokhoz nem sok köze van, legfeljebb a szarvasra célzó vadászt ábrázoló központi figurális részlet kompozíciója hozható öszszefüggésbe az áttört faragású padhát bet étekével. Inkább a bekerülés módja érdekes, mutatva, hogy a gyűjtés a szűkebb környezetben közügynek számított. A vendégkönyvi bejegyzés szerint a fogast ugyanis a BM ipolytarnóci határőrei ajándékozták 1978-ban „a gyűjtemény gazdagítására". Textilekből a ház öltözetéhez tartozó vászonneműk vannak többségben (2007.1.32.2007.1.75.). Az 1920-as évek elején Ipolytarnócon szőtt derékalj huzat (2007.1.32.) érdekessége, hogy készítője Varga Juliánná a fehérítetlen kenderfonalat mintázó vetülékként alkalmazta. Erre eddig a megyéből nem ismertünk példát. Az - egyébként sávolykötésű - vásznon tetszőleges közökkel követik egymást a három, szélességében különböző csíkból álló egyszerű díszítmények, hol piros pamuttal, hol kenderrel bevetve a pamut láncba. Egy, még megvarratlan, derékalj huzatra való (2007.1.33.) mutatja, hogy a takácsszőtteseknek Mihálygergén is volt keletje. A két világháború között készült, ugyancsak négynyüstös pamutvásznat kékkel beszőtt csíkcsoportokkal mintázta a mester. Kérdések vetődnek fel az egyik díszlepedő kapcsán (2007.1.34.). Ha nem is ismeretlen a jelenség, minden esetre kevés olyan cifralepedő marad fenn Nógrádból, amelynek a falát sávolyba szőtték. Az un. vendégrojt is, amivel a szóban forgó textíliát szegték, inkább viseletdarabokon fordul elő. Mindez jelen esetben utalhat táji sajátosságra, de kapcsolatba hozható a tárgy korával is: a félpamutos lepedő lépett technikával beszőtt, kevés kékkel vegyített piros, tömött hatású díszítménye alapján a tárgy az 1880-as évek előttre datálható. A szőttesek kistáji tagoltságához leginkább alapul szolgáló párnahuzatok négy, különböző korú ipolytarnóci példánnyal (2007.1.36.-2007.1.39.) vannak képviselve az anyagban. Segítségükkel pontosítható, hogy az eddigi ismeretek alapján nagyobb általánosságban meghatározott Karancs vidéki szőttesstíluson belül Ipolytarnóc - a tárgyakkal jól dokumentált - Karancssággal mutat szoros kapcsolatot. A fejeUtajak fala sávolyba szőtt, a párnavég mintázása ripszkötéssel készült. Színezésükben a sötétkék szinte elhanyagolható szerepet visz csak, vagy teljesen hiányzik, a piros és a fehér kontrasztja domináns a díszítés összhatásában. A helybeliek visszaemlékezése alapján itt is a 19. 14 Festő, rajzoló; 1871-1913 (ld. ZÁDOR Anna - GENTON István szert: Művészeti lexikon I. Budapest, 1965. 202. p.)