A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

NÉPRAJZ - Kapros Márta: A dr. Kiss Péter-gyűjtemény (Nógrádi orvos magángyűjteménye a Palóc Múzeumban)

század utóján jelent meg a szedett technika, először ugyancsak a párnavégek középső mintáját szőtték így.

15 Egy példány (2007.1.36.) azért is érdekes, mert a tiszta kender alapba a fehér pamutot is csak mintázó vetülékként használták, hasonlóan a piroshoz, kékhez. Ez megerősíti az adatközlők véleményét a tárgy korát illetően: a 19. század harmadik negyede után már aligha készülhetett. A gyűjteménybe került szövött cifrájú vászonkendők (2007.1.47.-2007.1.54.) mindegyike tiszta pamutos vászonból készült, ünnepi használatra szánt darab. Ezek további adalékokkal szolgálnak a nógrádi szőttes díszítésmód időbeli alakulásához.

16 Az ún. lépett technikájú egyszerűbb, geometrikus mintázás mellett nagyobb számban vannak képviselve a szedettes technikával beszőtt mustrák. Ezek stilizált virágelemekből állnak, de akad példa a köztudatban palóc jellegzetességként számon tartott, bár valójában meglehetősen ritka állatmotívumra is. (7. kép) Van olyan, késői darab, amelynél a túlzottan felnagyított, laza díszítmény visszáján futó, hosszú lebegőszálak miatt a tárgy immár a használhatóság határát súrolja (2007.1.50.). Az egyszínű, pirossal mintázott darabok mellett a változó ízléshez igazodva az újabbak egyre színesebbek, s mivel a szövőpamutból elérhető választék korlátozott volt, hímzőpamutot használtak mintázó vetülékként (2007.1.52.-2007.1.54.). Egy kendő jelzi, hogy a színes gyapjúfonál szerény mértékű használata az ipolytarnóci kistájon sem volt idegen (2007.1.51.). Hasonlóan a megye más, lakáskultúrában, viseletben korábban polgárosodó falvaihoz, itt is gyakorlattá vált a rongypokróc szövése. A díszítő szándék ezen a késői - úgymond - műfajon belül is megmutatkozott. A gyűjteményben lévő példányokon (2007.1.73.-2007.1.75.) tetten érhető ez elsősorban a csíkok szín, illetve méret adta ritmusában, továbbá felhasználták erre a vastagabb vetülék sodrásával alakított, közismerten „rozmaringos szövésnek" nevezett mintázást. A hímzett textíliák szintén belesimulnak abba a képbe, amit az eddigi gyűjtések alapján a Karancs vidék általánosabb jellemzőiként ismerünk.

17 A - feltehetőleg a gyűjtőhöz kerülésükkel összefüggően - több-kevesebb átalakításon átesett lepedők (2007.1.35., 2007.1.71.) fehérrel varrott, subrikált díszítése e hímzésfajta viszonylagos továbbélését illusztrálja. A magángyűjtemény révén látókörünkbe került, színes szabadrajzú hímzéses párnahuzatok megerősíthetnék azt a korábbi, témagyűjtésekre alapozott feltételezést, hogy e kistájon számolhatunk helyi karakterű szabadrajzú hímzésstílussal. A szóban forgó öt párnahuzat mindegyike Ipolytarnócról való és két, időben egymást követő generációhoz kötötték használatukat a helybéliek. Bár az utóbbi megállapítást elsősorban a textília anyagára alapozták. A közvetlenül a századelőre keltezett darabok (2007.1.40., 2007.1.41.) sötétrózsaszín-fehér csíkos kanavászból, az 1920 körül összeállított kelengyékből származók (2007.1.42.-2007.1.44.) fehér gyári gyolcsból készültek. A gépen varrott párnahuzatok formai megoldásai alapján nagyobb szakmai ismeretekkel rendelkező varróasszonyra gondolhatunk készítőként. A hímzésekhez használt szokatlan színek, színárnyalatok, a már-már kimódoltan pontos ritmusú színhasználat, a nógrádi paraszti gyakorlatban ismeretlen laposöltés fajta (un. törtöltés) esetenkénti alkalmazása szintén specialista készítőt feltételez. Ugyanakkor a minták nemegyszer bizonytalan körvonalú, felnagyított motívumai, széteső kompozíciója nem kiérlelt hímzőstílusra, inkább a lakásbelső díVö. KAPROS 1994:62-63 Ld. részletesen KAPROS 2000: 188-195 KAPROS 2000:232-233