A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Milák Béla: A vasútépítés hőskora Nógrádban

relátással, hogy a vasutat úgy kell megépíteni, hogy az ne csak teher-, hanem személyszállításra is alkalmas legyen. Történt mindez azért, mert a társulat végül is elvetette a Balassagyarmat felé irányuló vaspálya tervét, s mint fentebb láttuk, Hatvanon keresztül határozták meg az irányt. Az első közgyűlés meghatározta a társaság nevét is: SalgóTarjányi Szent István kőszénbánya társulat. A társaság programját a Magyar Királyi Helytartóság még korábban jóváhagyta.

32 Már ekkor fölvetődött egy érdekes gondolat, vagy inkább bírálat, amely akkor nem kavart nagy port, de a későbbi események igazolták a helyességét. A kőszénbánya társulat működését Volnay József, vasgyár egyesületi igazgató bírálta meg és fejtette ki azon véleményét, hogy a társulat szene nem lesz versenyképes a piacon, mert a terv legnagyobb gyöngéje a költséges vasútépítési vállalkozás, mely a társulatot szinte megfosztja tőkéjétől. A vállalkozóknak azonban sikerült megnyerni ügyüknek a megye főispánját, gróf Zichy Ferencet, ami véleményem szerint nem lehetett nehéz feladat, hiszen az Ipoly-Sajó-völgyi vasút mellett is teljes mellszélességgel kiállt. Ráadásul a megalakult igazgatóságnak is ő lett az elnöke. A vállalkozásnak nógrádi birtokosok is tagjai lettek. Ekkor még a vasút építését a társulat nem tudta megkezdeni, de a Kőszénbányatársulat elkezdte működését. Brellich János szívós szervezőkézséggel harcolt az általa megálmodott vasút tető alá hozása ügyében. Már ekkor kifejtette, hogy az Ipoly-Saj óvölgyi vasútnak az volt az egyik hibája, hogy Szobnál akarta elérni a Dunát, és utána Bécs felé tovább.

34 Ez azért nem felelt meg a célnak, mert a vasúti közlekedés központja Magyarországon Pest-Buda. Ráadásul a vasút a Duna-Tisza közti területek ellátásába sem tudott volna bekapcsolódni. A fentebb említett új vonalvezetési tervnek az is az előnye, hogy Abonynál a Tiszai-Vaspályával is kapcsolatot lehetne létesíteni. Az egész vasút ügy elindítója és fő mozgatója Brellich János mérnök, bányatulajdonos volt. Brellich János engedélyt kért 1860-ban a salgótarjáni kőszénbányák nagyobb mérvű kitermelésére. Brellich János és Windsteig Gergely 1860. március 22-én, a Besztercebányai Császári-Királyi Bányakapitánysághoz írt levelükben a helyi bányák szervezeti összevonásának fontosságára hívták fel a figyelmet, és ekkor kérték azt is, hogy a jövőben Salgótarján Kőszénbánya Társaság néven szerepelhessenek.

35 Ezzel párhuzamosan, mint láttuk, a vasút építését is tervbe vették. Amikor a társulat megalakult, fedőszerve lett egy vasútépítés megindulásának, melynek alapját az említett szénbányászati jog, a szénbányákból eredő jövedelem adta volna. Az igazgatóság nagystílű manipulációba kezdett. A bányák értékét és jövedelmezőségét alaposan túlértékelve kampányt indítottak újabb részvényesek szerzésére.

36 Mint láthattuk, a pénztelen nagybirtokosok által indított vasútépítési mozgalom csődbe jutott, ezért a társaság tagjai igyekeztek minden pénzszerzési lehetőséget kihasználni. A birtokos osztály tagjai két okból nem számíthattak segítségre. Az egyik ok az, hogy az összbirodalmi érdekek nem kívánták az Ipoly-völgyi vasutat, a másik pedig az, hogy magasabb körökben sem pártfogójuk nem volt, sem érdekeltsége nem volt jelentősebb személyiségnek a vasúiban. 1860. november 24- én (Szvircsek Ferenc 59.) SZVIRCSEK Ferenc 60. Brellich 1861. áprilisában, a Pesti Naplóban foglalkozott az Ipoly-Sajó-völgyi vasúttal és mondta el terveit. (SZVIRCSEK Ferenc 60.) VARGA László 21. SZVIRCSEK Ferenc 59.