A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Milák Béla: A vasútépítés hőskora Nógrádban

kozási kedvben nem volt hiány, pénzben annál inkább. Ezt a tervet Károlyi Ede akarta megvalósítani 1857-ben, belga tőkével. Nógrád vármegye főispánja, ifjú gróf Zichy Ferenc 1861. február 11-én, a megyei közgyűlés befejeztével, aznap este magához hívta azokat, akiket a félig már elfelejtett Ipoly-Sajó-völgyi vasút még érdekelt.

24 A főispán széles összeköttetései nyomán már vállalkozókat is talált, akik részvények kibocsátása nélkül is vállalkoznának a vasút felépítésére, mert azt nyereséges vállalatnak ítélik meg. Ezen a megbeszélésen választmány megválasztását találják szükségesnek és Gömör vármegyét is hasonló lépésre szólítják fel. Véleményük szerint a kereskedelem súlypontja a Duna, és ezzel kell összekötetésbe kerülni.

25 A mozgalom következő lépésére a Nemzeti Múzeum kistermében került sor. Ezt a megbeszélést is gróf Zichy Ferenc szervezte. Itt az Ipoly-völgyi vasút népszerűsítése volt a cél. a megbeszélés feladatául tűzték ki, hogy miként lehet a felső-magyarországi iparos vidéket a kőszéntelepeken át Pesttel kapcsolatba hozni? Itt már a pálya iránya némileg módosult, ugyanis észak-kelet felé tervezik, a gömöri és szepességi városokat kívánták elérni, a végállomás pedig Fülek lett volna.

26 Ez a vasútépítési mozgalom végül a tőke hiánya miatt csődbe jutott. De térjünk vissza a Szent István Kőszénbánya Részvénytársulathoz. A társaság első terve az volt, hogy Salgótarjántól a Dunáig terjedően ló- vagy gőzvontatású vasutat épít, hogy több szenet értékesítsen, nagyobb haszonnal.

27 Ennek érdekében a társaság még egy hirdetést is feladott a Pesti Naplóban. Ebben a hirdetésben a „lőerőre építendő vasút" részvényeinek a vásárlására hív föl.

28 Itt látjuk, hogy a társaság elnöke Prónay Albert, alelnöke Korizmics László, ügyvezetője Brellich János.

29 A Duna -menti szénkereslet igazolja egy lóerejű vasút építését, az egész vállalat 876.000. forint tőkét kívánt, amelyből 676.000 forint a lóerejű vasút építésére és a kőszénbányászati jog megváltására lenne befektetve. A vasút tervét egyébként többen is jónak találták a kortársak közül.

30 Közben a bányatársaság 1861 szeptemberében közgyűlést tartott, amely - a vasútépítés szükségességének elismertetése után - egy külön társulatot alapított azzal a céllal, hogy a tervezett vasút érdekében a szükséges lépéseket megtegye.

31 A társulat tagjai még 1861-ben koncessziót kértek a Helytartótanácstól a következő két vonal felépítésére: egyrészt Salgótarjántól Pásztó-Hatvan-Aszód-Isaszegen át, a Rákos és a Zagyva partja mentén Pestig, másrészt Füleken keresztül Losoncig. Már ekkor elhatározták, bölcs előFeltételezhető, hogy ezt a megbeszélést a főispán elsősorban azért hívta össze, hogy a megyei földbirtokosok előtt a népszerűségét növelje (Nógrád megye 48.) Pesti Napló 1861. március 9. Pesti napló 1861. május 9. POGÁNY Mária 104. A lóvontatású vasutat így indokolták: „Egy ilyen lóerőre épített vasút, nem csak a szénre nézve olcsó szállítást idézne elő és a folytonos egyéb fuvarozás által is igen nyereséges lenne, hanem még azon lehetőséget is eszközölné, hogy az évnek minden szakaszában tetszés szerinti mennyiségű kőszén szállítathatnék a fogyasztók kínálatára" (SZVIRCSEK Ferenc 59.) Ezt a programot a Magyar Királyi Helytartótanács 1860. november 24-i 40.224. számú kiadványa hagyta jóvá (Pesti Napló 1861. június 19. ) „A Magyar Északi Vaspálya terve igen jó, mert összeköti az északi iparos és a déli termelő vidékeket", mondta Hollán Ernő ( Gazdasági lapok 1861. június 30.) Tagjai voltak: báró Prónay Albert, Korizmics László, Havas József, Fluck Ede, Kohen Jakab és Brellich János (POGÁNY Mária 104.)