A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Milák Béla: A vasútépítés hőskora Nógrádban

set, hanem a nagyobb folyók és a meglévő csatornák szabályozását helyezte és csak csak másodikként szerepeltette a fővasutak építését, harmadik helyre a kisebb folyók szabályozását és új csatornák létesítését sorolta és negyedikként említette a másodrangú vasutak építését.

14 A '60-as évek elején a vasútépítésben szünet állt be, mert a vonalak irányának kijelölésében átmeneti ingadozás következett be. Egyre erősebb hangot kapott a magyar érdekű, Pest központú vasút gondolata. Az ország megoldatlan közjogi problémája, a labilis gazdasági és külpolitikai helyzet nem serkentette a kormányzatot a magyar vasúthálózat továbbépítésére. Rendkívüli esetekben azonban eltértek ettől a gyakorlattól. A Pest-Hatvan-Salgótarján-Losonci pálya az addig napvilágot látott hálózati tervek egyikében nem szerepelt, bár mint láttuk, Széchenyi fontosnak tartotta az északi megyék bekapcsolását a vasúthálózatba. Létét annak köszönhette, hogy engedélyesei magas kormányhivatali állásokat láttak el.

15 Fontos azért is, mert hazai kezdeményezésre indult el, és mert a pesti kereskedő és ipari burzsoázia ehhez az építéshez jelentős tőkét mozgósított.

16 így elmondhatjuk, hogy teljesen váratlanul, 1863-ban mint említettem, semmilyen tervben nem szereplő vasutat engedélyezett a kormány, méghozzá gróf Forgách Antal kancellárnak.

17 A fentebb említett vasút építését az 1860-ban alapított „Szent István Kőszénbánya Részvénytársulat" tűzte ki feladatául.

18 A társaság megalapítására egy javaslat készült, amit Brellich János készített 1860. májusában. A Helytartótanács 1860. november 24-én jóváhagyta a Szent István Kőszénbánya Társaság megalakulását.

19 A vasúttal kapcsolatos elképzelések azonban már ekkor sem voltak új keletűek Nógrád vármegyében. A vasútépítés - mint az ország gazdasági életébe történő bekapcsolódás lehetősége - nem csak a megyei szénbányászat, a mezőgazdaság, hanem az egész felső-magyarországi ipar érdeke is volt. Érdekes módon az első lépést a vasútépítés terén a megye földbirtokosai tették, ugyanis, mint már az előbbiekben láthattuk, a felmerülő vasútépítési tervekből nem sok minden valósult meg, és a megvalósultak sem Magyarország érdekeit tükrözték.

20 1854. november 18-án Kubinyi Ágoston földbirtokos, a Nemzeti Múzeum igazgatója vezetésével Nógrád, Gömör és Borsod érdekelt birtokosai gyűltek egybe a múzeumban, hogy megbeszélést tartsanak.

21 A megbeszélés tárgya az Ipoly-Sajó-völgyi vasút volt.

22 Az ipolysági, gyarmati, szécsényi medencék birtokosai, a Fülek környéki szénbányák, gömöri, ózdi, sajóvölgyi vasolvasztók szempontjai szerint a vasút nyomvonalát Szob-Balassagyarmat-Losonc-Fülek-Rozsnyó útvonalban határozták meg.

2 Vállal14 Vasúthistória 136- 137. Vasúthistória 12. 16 POGÁNY Mária 104. 17 POGÁNY Mária 17. 18 POGÁNY Mária 104. 19 VARGA László 21. 20 SZVIRCSEK Ferenc 57. 21 Ez a vasúti tervezet elkerülte volna Salgótarjánt (Salgótarján 101.) 22 SZVIRCSEK Ferenc 58. 23 Nógrád, Egy másik irat szerint „az Ipoly-Sajó-völgyi vasút Esztergom mellett Szobnál a Magyar Központi Vasútból indulván ki, mindkét érintett folyam völgyein át vonul, mely alkalommal IpolySághot, Losonczot és Miskolczot érinti, Selmecz-, Körmötz és a gömöri vasbányák gazdag bányatermékeit pedig jól töltött utak vagy mellékvonalak segélyével fölveszi." (HOLLÁN Ernő II.)