A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Milák Béla: A vasútépítés hőskora Nógrádban

1849 után gyökeresen megváltoztak a magyarországi vasútvonalak építésére vonatkozó tervek. A bécsi kormány az állami vasútépítési rendszer híve volt, ebben nem sokkal tértek el Széchenyi elképzelésétől, tehát állami feladatnak tekintették a vasúthálózat fejlesztésének ügyét. Magyarország szempontjából a baj az volt, hogy a pályák kijelölésénél kizárólag összbirodalmi gazdasági és politikai érdekeket vettek figyelembe. Ennek az időszaknak a kezdetén két nagyszabású, az egész birodalom területét felügyelő vasúthálózati terv készült. Az egyik Kari Ghega osztrák vasútépítő mérnök munkája volt. A másik Bruck osztrák kereskedelmi miniszter nevéhez fűződik.

9 Mindkét terv alapvető jellemzője az, hogy elsősorban a birodalom politikai, gazdasági, kereskedelmi és hadászati érdekeit tartotta szem előtt, és teljes mértékben elhanyagolja a korábbi magyar célkitűzéseket. Ghega tervében nem szerepelt a magyar tengerpart megközelítése és kevésbé volt a hálózat központja a magyar főváros, mint az előző javaslatokban, például Széchenyi István tervezetében. Ghega tervét minden bizonnyal felhasználva Bruck készítette el a birodalom vasúthálózati tervét, mely 9950 km vasút építését irányozza elő, ebből 2350 km jutott Magyarországra.

10 A sok hasonlóság ellenére volt eltérés is. A leglényegesebb különbségek: - Nem érvényesült Pest-Buda központi szerepe a vasúthálózatban, kevés volt a Pestről kiinduló vasútvonal, a dunántúli vonalak nagy többsége Bécs és Ausztria felé irányult. - Nem teremtett közvetlen kapcsolatot a magyar tengerparton Fiúméval, hanem a magyar vasúthálózat Ausztria területén kapcsolódott az akkor Ausztriához tartozó Trieszt kikötőjét Béccsel összekötő vonalhoz. - Kevesebb kapcsolatot teremtett külföld felé. Hiányoztak az ország nagyobb településeit összekötő nyugat-keleti és észak-déli vonalak.

11 A fentebb már említett államköltségen való megvalósítást Ausztria pénzügyi és politikai helyzete nem tette lehetővé. Az 1854-ben elfogadott „Engedélyezési törvény" értelmében magánvállalatoknak adott ki előmunkálati engedélyeket a tervezett vasútvonalak építésére, sőt az üzemben lévő állami vasutakat is eladta.

12 Volt magyar elképzelés és terv is, igaz ezek publikálása már a kiegyezés hajnalára tehető. Ez a tervezet a neves földrajztudós, Hunfalvy János nevéhez fűződik. Hunfalvy a hazai közlekedési hálózat fejlesztését tárgyaló felolvasását a Magyar Tudományos Akadémián 1866. november 19-én tartotta, és előadása nem csak a vasút üggyel, hanem az egész magyar közlekedés fejlesztésével foglalkozott.

13 Előadásában ismertette a magyar közlekedési hálózat kiépítettségét és forgalmi helyzetét. Hunfalvy a közlekedési eszközök fejlesztésére vonatkozóan sorrendet állított föl, de első helyre nem a vasutak építé9 Vasúthistória 128. 10 A tervezetben 12 vasúti vonal volt. (Vasúthistória 130.) 11 A „Birodalmi vasúti hálózati program" tervezetét a császár is jóváhagyta 1851. november l-jén. (Vasúthistória 130.) 12 Egy 1854. szeptember 14- én kelt rendelettel a magántőke számára szabaddá tették az utat a vasútépítésben. (POGÁNY Mária 13.) 13 Vasúthistória 136.