A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Szirácsik Éva A személyes kapcsolatok hatása a Rákóczi-kori Nógrád vármegye hivatalos ügyintézésére

ban a fennmaradt források döntő többsége arra enged következtetni, hogy az írásbeli ügyintézés során a hivatalos út betartása meghatározó volt ebben az időszakban. A vármegye hivatalos ügyintézésének egy része szóban zajlott, a szóbeliség elsősorban a vármegye határain belül volt érvényes, ritkábban azon kívül is. Az érintkezések ilyen formája a személyes találkozások fontosságára utal, noha ennek hatásaira jóformán alig rendelkezünk adattal. A kis számban előforduló adatok azonban nem jelentik azt, hogy a vármegye tisztségviselőinek társadalmi kapcsolatai nem befolyásolták volna a vármegye működését. A hivatalos iratokból a Rákóczi-szabadságharc kitörése előtti személyes jellegű kapcsolatok hatása éppen úgy kimutatható, mint a Rákóczi-korban kiépülőké. Az előbbi inkább akkor jelentkezett markánsabban, amikor nógrádi származású, ám a vármegyei hivataloknál magasabb hatáskörrel rendelkező tisztségviselővel került kapcsolatba a vármegye. Az újonnan kiépülő személyes kapcsolatok pedig a közösség és a magánérdek képviselete mellett lehetőséget adott az egyéni karrierek előmozdítására éppen úgy, mint a vármegyét érintő megbízatások elnyerésére. Amíg az ismertség, vagy az ismerté válás az egyéni karriert és az ügyintézést jelentősen befolyásolta, addig az esetlegesen fennálló személyes szimpátiák és ellenszenvek, eltérő magánérdekek jóformán ki sem mutatható hatással bírtak. Hasonlóak mondhatóak el a magánsérelmekről is. Mindez erősen hangsúlyozza a vármegyei ügyintézés hivatalos jellegét, a tisztségviselők profizmusát. Mindössze egyféle kivételt tudunk említeni, az is azonban az ismertséggel, s nem az érzelmekkel vagy érdekekkel hozható összefüggésbe. Nehezebb volt ugyanis a vármegyére vonatkozó parancsokat végrehajtatniuk a vármegye fölött álló nógrádi származású tisztviselőknek azokhoz a társaikhoz viszonyítva, akiket a vármegye tisztviselői korábban személyesen nem ismertek. Ha a tisztviselők személyes kapcsolatainak előnyeit és hátrányait kívánjuk megfogalmazni a vármegye szempontjából, akkor eléggé semleges megállapításokat tehetünk. A vármegyei tisztségviselőkkel való rokoni kapcsolatok nem jelentették a különféle kötelezettségek alóli felmentést, s magánkedvezmények elnyerését, legalábbis ezek nem mutathatóak ki a korszakból származó hivatalos iratokból. A vármegyei tisztségviselők sem élvezték a vármegye közösségének bármifajta részrehajlását, legföljebb csak hivatalos ügyintézésüket támogatták meg. Bár a Nógrádból származó magas rangú tisztviselők, akiket a vármegyében kevésbé becsültek a nem ismert tisztviselőkhöz képest, önként vállat feladatuknak tartották, hogy saját hatáskörükben érvényesítsék a vármegye érdekeit, mégis ez az igyekezett nem hozott látványos eredményeket. Mindent egybevetve a személyes kapcsolatok hatása a Rákóczi-kori Nógrád vármegye hivatalos ügyintézésére kimutatható, ám elsősorban az ismertség és a nem ismertség vált fontosabb tényezővé. A tisztségviselők profizmusa révén az érzelmek, érdekek mentén jelentkező emberi tényező kevésbé mutatható ki. E kapcsolatok mérlegét megvonva elmondható, hogy a vármegye közösségének érdekeit is szolgálta, mégis jobban körvonalazható az egyéni érdekek érvényesítése vagy annak kísérlete esetében.