A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Szirácsik Éva A személyes kapcsolatok hatása a Rákóczi-kori Nógrád vármegye hivatalos ügyintézésére

jedeimi parancsot figyelembe véve a többi vármegye szolgabíráihoz hasonlóan. Darvas tudatta azt is, Török Andrással és Ráday Pállal együtt sem tudta meggyőzni a fejedelmet arról, hogy Nógrád vármegyét mentesítsék a beszállásolás alól.

45 Kajali Pált arra kérte 1705-ben a vármegye, járjon közbe azért, hogy engedjék el a murányi fahordást, s a kiállítandó 35 szekeret. Kajali azonban azt tapasztalta, hogy más vármegyék hasonló kérését sem teljesítették, sőt nehezteltek miatta, ezért nem terjesztette elő a nógrádiak kérvényét. Hangsúlyosan tudatta, hogy más vármegyéknek is kellett Murányhoz fát szállítani, s az összehasonlítás érdekében részletesen beszámolt a szomszédos vármegyék olykor súlyosabb terheiről is. Gömör vármegye például a murányi és szendrői élelmiszerraktárnak is fuvarozott, de azon felül adnia kellett tűzifát és 39 szekeret. Kishont kis kerület volt, mégis 80 öl tűzifát kellett hordania Murányba, s szekereket is ki kellett állítania. Mivel Murányban sok fára volt szükség, ezért Zólyom vármegyének is hasonló kötelezettségei voltak. További buzdításként említette, hogy Nógrád vármegyének az egész tél a rendelkezésére áll a fahordás teljesítésére, s a szekerek kiállítására is határozottan utasítást adott Gellén Gergely. Kérte, hogy a vármegye mindezt vegye figyelembe.

46 A varmegyéből származó magas rangú tisztségviselőket minden jó szándékú igyekezetük ellenére Nógrádban nem mindig övezte az a nekik kijáró tiszteletet, amit más vármegyékben megkaptak, sőt a vármegyén belül nem is származhatott egyértelműen előnyük magas hivatalukból. Kajali Pál szenátor 1707-ben megjegyezte, hogy más vármegyékben őt a szállásán keresték fel az alispánok, sőt a gyűlést otthagyva jöttek ki érte, majd bevezették őt, és szerényen hozzátette, hogy ezzel nem az ő, hanem azoknak a méltóságát becsülték meg, akik küldték. Mindez a megtisztelés azonban elmaradt Nógrád vármegyében, ahol megbízólevelet kért tőle az alispán, holott ez nem volt szokásban, ráadásul tudott Kajali küldetéséről is. Kajali igazságtalannak tartotta azt, hogy Darvas Ferenc alispán a szénájáért csak 40 tallért parancsolt adni, pedig az előző esztendőben Kajali ingyen bocsátotta rendelkezésére a meghatározott mennyiségen felüli szénát. Mindezek ellenére Kajali dicsérte Nógrád vármegyét a fejedelemnek írt levelében még akkor is, ha úgy érezte, hogy jogtalanság érte őt. Befejezés Végezetül szükséges beszámolni arról is, hogy a vármegyei levelezésben, jegyzőkönyvekben meglehetősen nehéz volt találni olyan iratot, amely a vármegyei tisztviselők személyes kapcsolatainak a hivatalos ügyintézésre gyakorolt hatásáról tanúskodik. Mindez több okkal magyarázható. Egyfelől lehetséges, hogy a szóbeli ügyintézés során érződött inkább ez a hatás, ami ennél fogva az írott forrásokba nem került be. Másfelől elképzelhető, hogy e hatást nem kívánták a hivatalos iratokban rögzíteni. HarmadsorNML XTV-3. C-5/6. 123. Darvas Mihály kerületi hadbiztos levele Nógrád vármegyéhez a beszállásolás és a szolgabírák Egerbe hívása ügyében (Eger, 1706. március 3.) NML XTV-3. C-5/6. 107. Kajali Pál levele Nógrád vármegyéhez a Murányba szállítandó tűzifa és a portális szekerek ügyében (Nagyszombat, 1705. december 30.) NML XTV-3. C-5/7. 14-17. Kajali Pál levele Darvas Ferenc nógrádi alispánnak harmadik kompánia kiállításáról (Fülek, 1707. február 22.)