A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Id. Frivaldszky János: A Rajeci völgy betelepülése és középkori története

Rajec [Raich] első ismert birtokosa a nyitrai káptalan és Raich-i Olivér fia Kázmér comes, aki 1236-ban az ő földjével szomszédos rajeci prediumot és annak tartozékait elcseréli a káptalannal a Vág menti Apka földdel.

33 Az említett tartozékok feltehetően Frivald, Jaszenové, Zbinyó, Poluzsje és Turo voltak, azaz a Rajeci völgy addig meglévő helységei. Kázméré volt Privigye és Bajmóc is.

34 E birtokcserével kívánta teljes felügyelete alá vonni a Nyitra-Zsolna via publica középső szakaszát, lemondva érte egy mezőgazdaságilag jól termő kisalföldi területről. A tatárjárás és az újjáépítés A tatárok 1241-ben Orda és Baj dar vezetésével Morvaország felől törtek be Magyarországra. Megostromolták Trencsén, Túróc, Nyitra és Pozsony várát, de sikertelenül, a környéküket azonban elpusztították. A Felvidék többi - középső és keleti - részére nem jutottak el,

35 viszont Trencsén alól Túróc felé tartva - amennyiben a legrövidebb utat választották - a pruzsinai főútvonalon haladva keresztezniük kellett a Rajeci völgyet - így a hegyeken is átkelve - éppen Túróc (Znió) alá juthattak. Ezt a feltételezést támasztja alá a „tatárok öldökléséből csodálatosan megmenekült lietavai plébános" máig is élő, számos mondagyűjteményben szereplő helyi legendája,

36 habár a népmonda ritkán történeti forrás. Lietava a Rajeci völgyhöz közel helyezkedik el. A szájhagyomány egy, a lietavai templomban őrzött 15. sz. végi táblaképre hivatkozik mint a legenda ábrázolására. A képen ugyan nem plébános, hanem egy infulás személy szerepel, és nem megmenekül, hanem meghal; mi több, nem is a tatárjárást ábrázolja, hanem a Tízezer vértanút,

37 mindazonáltal mindez mégis az említett feltevést erősíti, tekintve, hogy a Felvidékről számos ilyen tárgyú több ábrázolást ismerünk,

38 a többihez azonban ilyen történet nem kötődik, csak ehhez a képhez, azzal összhangban, hogy a tatárok a Felvidéknek a többi részén valóban nem is jártak. A táblakép ábrázolása és az elbeszélt történet olyan erőltetetten hozható csak össze, hogy előbb - a 15. század előtt - keletkezhetett a monda, s csak később vonatkoztatták egy egészen másról szóló táblaképre. Hogy a tatárjárás mekkora pusztulást idézett elő a lakosságban, nehéz megmondani. Úgy látszik, hogy az eldugott helyen fekvő Frivald nem szenvedett kárt, viszont a forgalmas helyre települt Rajec igen, s ezért megfogyott (német] lakosságát később (szlávokkal) pótolni kellett. A rajeci templom a tatárjárásban teljesen elpusztulhatott, mert mára semmi nem maradt fenn belőle. Knauz,Ferdinánd: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. Strigonii, 1874.1. 318. - Fügedi e Kázmért Hont-Pázmány nembelinek (Bényei ágbelinek) mondja (Fügedi Erik: Vár és társadalom i. m 181.), az ő nyomán Engel is, (Engel Pál: Archontológia i. m. I. 398.), ám ennek apja akkor Pongrác volna. (Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. sz. közepéig. Budapest, 1901 I. 194.) Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. században. Bp. 1977 102, 179, Kristó Gyula: A tatárjárás (1241-1242) In: Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig, Főszerk. Székely György. Szerk. Bartha Antal. Budapest, 1984. 1424, 1234 Mednyánszky Alajos: Malerische Reise auf dem Waagflusse, Pest, 1825 (Magyarul: Bp. 1981 ) 198 Frivaidszky János: Adalékok Lietava (Szlovákia) építéstörténetéhez, Műemlékvédelem 38. (1994) 222. Radocsay Dénes: A középkori Magyarország táblaképei. Budapest, 1955. , 272, 279, 327, 358, 387, 397, 465.