A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Praznovszky Mihály: „Nemzetem javára, nemzetemért írtam" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján

Kisgergénél leírja a templomban lévő 1503-as márvány feliratot. Közli a Sziráki Teleki-Róth kripta szövegeit. Turicskában az evangélikus templomon, amikor ablakot vágtak, előtűnt egy régi falfestés. Ugyanitt látott egy régi kéziratot, amelyen a régi prédikátorok nevei vannak.

94 Nagylibercsén a régi szőlőhegy oldalában van két sziklába vájt mély pince „melyeket lámpással bémenve személyesen megvizsgálván" régi lakásnak találta azokat. Alsósztregován a régi, azóta lebontott kastély falán lévő feliratot közli, majd az 1719-ben újjáépített ev. templom falán lévő feliratot, leírja a templomban található értékeket: az oltár, a tanító vagy prédikáló szék, bearanyozott nagyobb kehely, orgona, három harang, s mindegyiknek közli a feliratait, végül a templom belső falán lévő feliratokat is. Liptagergénél leírja a Mocsáry Károly kúriájában lévő 1757-es kőtábla szövegét. Sámsonházánál említi, hogy itt találtak mamutcsontokat amelyeket beküldtek a Nemzeti Múzeumba, mintegy három éve! Az egyik utcában a város jegyzője egy üreget talált, azt megásatták és cserép csatornákat találtak, amelyek olyannyira össze voltak kötve, hogy inkább eltörtek, de nem váltak szét. Bizonyára a törökök építette vízvezetékek voltak.

95 Részletes és nagyon jó leírását olvashatjuk egy régi magyar temetésnek Podrecsányban, az 1723-ban elhunyt Török Andrást búcsúztatták.

96 Azt írja, hogy csak Nógrád megye érdekli, az a fontos, de nem állja meg, hogy egyes nemzeti eseményeket be ne mutasson, olykor meglepően bőbeszédűen. Meg is van rá a magyarázata, miért teszi. A történelmi összefüggés a fontos, egyedül egy históriai esemény nem létezik, sok mindennel kapcsolódik össze. Az 1552-as háborúknál, Gyarmat váránál több oldalon Szolnok ostromáról és elestéről ír szépen, regényesen, stílusosan. Majd a történet végére írja: „Ezeknek előadása által egy kevéssé kitértünk utunkból; de a történeteknek mindenkor lántzok van egymáshoz, és az e félék világosságra szokták hozni a történeteket, s megmentik azokat az elf ele j tetéstől; mert vajmi sok nagy történetek hevernek az örök feledékenység setét örvényébe eltemetve!" Amikor a gyarmati török menyasszony históriáját írja, utána lábjegyzetben az egri nők hősiességére is kitér: „Kilépünk egy kevéssé a szomszédságba, hogy a magyar asszonyok hűségeket s vitéz tetteiket a régi történetekből előadjuk." A végén a megjegyzése: „Szerentsés férj, a ki illy feleségre talál. A Magyar szép Nemnek most is a hűség a legékesebb boglárköve."

97 A harangok feltalásáról ír Ozdinnál, hogy Itáliában öntötték volna az elsőt Nola városában. Nyugaton már a VIII. század óta öntenek, nálunk a X. századtól, csak éppen még kisebbeket. Szirákon volt a johannitáknak rendje. Hogy kik voltak, részletesen leírja. Karancsságnál leírja Zách Klára esetet, mondván, hogy ugyan nem a megyében történt, de a közelben, s talán érdekli az itt élőket.A Zách Felicián történet nagyon érdekli, többször visszatér rá, mert ez a Forgáchok birtokszerzésének az egyik forrása. A Forgáchok történeténél több lapon át leírja Mária királyné, Nagy Lajos lánya szörnyű esetét Erzsébet anyjával, Durazzói Károllyal, a gyilkosságot, s benne persze egy Forgách történetét, aki aztán életét veszti a bonyolult hatalmi játszmában.

98 Vannak számára megfejthetetlen történelmi jelenségek, mint pl. a várak építése. Ezekre többször is kitér, ugyan nem tartozik a könyv céljához, de nem állja meg, hogy M. 1/102, 1/104, 1/137, 1/145, 1/149, 1/192, 1/256, 1/211 M. 1/120, 1/92, 1/261, 1/279, 1/312 M. 1/122 M. 36211, 3/218, M. 1/186, 1/283, 1/242, 4/92,4/97