A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

KIÁLLÍTÁS - RENDEZVÉNY - Bagyinszki Istvánné - Balogh Zoltán: „Csináljunk együtt múzeumot!" Évek és emlékek - Fejezetek Salgótarján 85 éves városi múltjából

E kiállítási egység kialakítása során - a művészi színvonal és a harmonikus látvány szem előtt tartása mellett - törekedtünk egyfajta időrendiség érzékeltetésére. A korai kisvárost, illetve Salgótarján jellegzetes színfoltját, a Cigánytelepet megörökítő alkotások mellett meg kívántuk jeleníteni az iparosodás s a modern város létrejöttének képeit. Ezek mellett érzékeltetjük a városban élő emberek hétköznapjait is. A „Séta a városban" egység az 1945 utáni Salgótarján utcaképét idézi a legfontosabb rendezvények plakátjait segítségül híva. Az 1950-70-es évekből a Salgótarjáni Vidám Vásárt, a IX: Bányásznapot, Építők Napját, Május l-jét, a Nógrádi Ifjúsági Napokat és az I. Országos Ifjúgárda Tábort, valamint az I. Salgótarjáni Vasas Kulturális Napokat, a Munkás Kulturális Heteket, a Salgótarjáni Művészeti Heteket, a Tavaszi Tárlatot, Röpülj Páva-versenyt propagáló plakátokat állítottunk ki. Ezenkívül itt láthatóak az 1980-as években indult nemzetközi és országos rendezvények, a Mogürt Salgó Rallye, az Ugrógála és a Nemzetközi Dixieland Fesztivál plakátjai is. Az utcakép zárásaként egy a rendszerváltás után a hagyományos formában készített fodrászcégér már a salgótarjáni iparosok és kereskedők emlékeit bemutató egységet jelzi. Ebben több helytörténeti jellegű érdekességgel is találkozhatunk. Igazi unikumnak számít a salgótarjáni izraelita ifjúság leányegylete, a Salgótarjáni Rachel Önképzőkör 1934. évi purimestjén előadott műsor, amelyet Eleven Újság címen adtak ki. A helyi izraelita közösség életének aktuális eseményeiből vett tréfás hírek, jelenetek, kereskedelmi reklámok, találós kérdések és tréfás talányok és apróhirdetések által a „pletykálkodás legfinomabb csemegéjét szervírozták."A korabeli divatról két „zamatos elevenség" is szólott, végül az újságban pedig az estet szponzoráló izraelita kereskedők és iparosok hirdetései következtek. Duda Lajos 1946. évi cukrász oklevele, az ipartestület elöljáróságának képe, vendéglői étlapok - köztük a Karancs Szálló első étlapja - mellett 1930-as évekbeli étlapok vezetnek át az akkori - az iparosok által is - közkedvelt Jóvári vendéglő belsejébe. A vendéglő azért is érdekes számunkra, mert itt avatták fel a Balassa Bálint Asztaltársaság országzászlóját 1937-ben, amint erről az itt látható fotó is tanúskodik. Az itt kiállított anyagot a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére. Különleges színfoltját képezik az egységnek a Kohn Lipót Likőr és Rumgyár különféle italcímkéi. A helyi alapanyagra utal a Valódi hegyi málnaszörp, amelyet a salgói erdőkből szedett vadmálnából készítettek. A kiállított anyagot szintén a múzeumi felhívásra kölcsönözte magángyűjtő tulajdonosa. „A sportoló város" egység a salgótarjáni élsport és tömegsport emlékeit is számba veszi, ízelítőt ad a helyi sportegyesületek zászlóiból, sportplakátok segítségével vezet viszsza a salgótarjáni sport hőskorába és virágkorába. Az egykor szebb napokat látott SBTC legfényesebb korszakának emlékeit tárja elénk, a labdarúgástól az ökölvívásig. Külön figyelmet érdemelnek az SBTC háromszoros bajnokságának emlékére 1933-ban készített emléklap és az 1971/72-ben a Nemzeti Bajnokságban a Vidék legjobbjaként III. helyezést elért labdarúgó csapat tablója. Az amatőr futballcsapatok számára kiírt Corinthian Kupa, amelyet a SBTC három alkalommal hódított, több más sportdíjjal egyetemben a kiállítás elején kiemelt állóvitrinben található. A kiállítási egység becses darabjait alkotják az Aranycsapat VB ezüstérmes tagja, Szojka Ferenc válogatott labdarúgó meze, az 1971/72-ben a Vidék legjobbja címet nyert SBTC tagja, Szalay Miklós meze és csukája, valamint Botos András SBTC-s ökölvívó müncheni olimpiai bronzérmes bokszkesztyűje. A vívó-, a sí sport, a versenysakk egy-egy emléke is képviselve van.