A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Shah Gabriella: Egy képíró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja

dan még csodálatos pihenőparkba. Ott látta meg a mezítelen gyökereket, amelyekből a 2001-ben elkészült, Bartók Béla életét bemutató Gyökerek című filmje központi szimbóluma lett. Ennek a Lidi nevű nagynénjének a férje az acélgyárban dolgozott, kiváló síelő volt. 1944 januárjában ő is azok között a fiatalok között volt, akik Magyarország akkori legmagasabb csúcsára, a Horthy-csúcsra emlékplakettet akartak vinni, amikor a második bécsi döntés szerint Erdély egy része visszakerült az országhoz. Gaál István már gyermekkorában megtanulta, hogy az önértékelés szempontjából a munka alapvető és lényeges az ember számára. A földeken dolgozó szomszédjának (Cseri bácsinak) hordta az ebédet, ministrálni járt Rajeczky Benjamin ciszter perjelhez, zenetudóshoz, aki szinte fogadott fiának tekintette, természet- és emberszemléletét is jelentősen meghatározta. Jó barátságuk később is megmaradt. Filmjeihez mindig kikérte Rajeczky Benjamin véleményét, sokszor a segítségét is. 1987-ben Béni bácsi címmel 62 perces portréfilmet készített róla. Gaál István életének másik meghatározó pásztói személyisége, Csohány Kálmán, a bátyja osztálytársa volt a pásztói elemi iskolában. Gaál István és Csohány Kálmán barátsága felnőttkorukban teljesedett ki igazán. 1947-ben édesapját ismét áthelyezték, ezúttal Szolnokra. A polgári iskola elvégzését követően, apja akaratának megfelelően, Szegedre ment a műszaki szakközépiskolába, bár humán érdeklődésű volt, és gimnáziumban szeretett volna továbbtanulni. Később azonban sokat emlegette, hogy a műszaki képzés, kiváltképp az ábrázoló geometria, nagy előnyt jelentett neki a filmek készítésekor, mert a felvételek során át tudta látni a különböző nézőpontokat. A szegedi középiskolában is volt egy meghatározó tanára, Salkovics tanár úr, akinek a nevét (Sáliként) a Sodrásban című filmjében meg is örökítette. Érettségi után visszament Szolnokra, hogy segítse a szüleit, és a Kultúrmérnök és Belvízrendezői Hivatalba került belvízrendező technikusnak. „Sosem ment kárba az időm, bármifajta szegletére vetett is a sors, én azt zokszó nélkül elfogadtam, sőt azt kerestem mindig belül, hogy milyenfajta hasznot tudok kihozni magamnak. "

2 1953-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Keleti Márton osztályába került. Erről az időszakról megjegyezte: „Én nem iskolapadból kerültem iskolapadba. Ez a két év munka belehelyezett engem az élet közepébe. "

3 Főiskolai felvétele után rengeteget olvasott. Könyvtári kóborlásai során botlott bele Epiktétosz bölcseleti könyvecskéjébe. Később, ennek alapján, egy másik kiemelkedő személy, Marcus Aurelius filozófiája is hatott rá. „Attól a pillanattól kezdve nem egyszer, ha bármilyen bajba kerültem, én ezeket felütöttem, és mindig találtam benne valamiféle vigaszt. '

4 A főiskolás évek első lényeges pontja a Pályamunkások című filmetűd elkészítése. Ez volt az első ötlet az életében, amire azt mondta, ha ezt nem tudja megvalósítani, otthagyja a főiskolát. Az 1956 előtt uralkodott sematikus ábrázolásmódból ugyanis teljes mértékben elege lett. 1956. október 21-én odaadta tanárának, Kelet Mártonnak a Pályamunkások forgatókönyvét, amit Keleti azonnal kidobott a szemétkosárba. Mikor háromhavi felfüggesztés után, 1957-ben Keleti visszakerült a főiskolára, az első órán újra megkérdezte a diákoktól, hogy van-e valakinek forgatókönyve. Gaál újra a Pályamunkásokat nyújtotta be. Keleti ezúttal elfogadta, így elkezdődhetett a kisfilm forgatása, melyről azt írták, hogy az 1956 utáni európai avantgárd iskola első lépése volt a kísérleti filmezéshez. A Pályamunkások ötletét is a szülőföldtől kapta. Erre így emlékezett Oskó Judit: „... az én váram" című műsorában hangzott el ez a mondat. (Magyar Televízió, 2003)