A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - K. Peák Ildikó: Louis Gaulois emlékére (Gulácsy Lajosról)

Bár Gulácsy képeit már ebben az időben kiállították a Szépművészeti Múzeumban és a Nemzeti Szalonban, egyre inkább úgy érezte, hogy kizárólagosan Itáliában, a nagy művészetek hazájában tudja a festészet és a rajzolás alapjait elsajátítani. 1902. januárjában indult Rómába, első olaszországi tanulmányútjára, melyet körülbelül egy évtizeden át több itáliai tartózkodás, tanulással, festészettel, a reneszánsz mestereinek tanulmányozásával töltött időszak követett Firenzében, Comóban, Veronában, Padovában és Bellagióban. Itáliához csupán 1906-ban lett hűtlen, amikor néhány hónapig Párizsban élt. Bár Gulácsy Lajos időről-időre hazalátogatott és rendszeresen küldte haza alkotásait s több ízben szerepelt a MIÉNK nevű művészeti társulás tárlatain Nagyváradon, egyre több szállal kötődött az olasz reneszánsz, majd kb. 1908-tól a francia rokokó kultúrájához - nem csupán a fenti stíluskorszakok képzőművészetéhez, hanem az általuk meghatározott életérzéshez, kultúrához. Talán nem is helyesen fejeztük ki magunkat, hiszen nem csupán kötődött e korokhoz, hanem bennük élt. Olyannyira, hogy visszaemlékezések szólnak arról, hogy reneszánsz apródruhában, vagy francia rokokó gavallérnak öltözve rótta az olasz kisvárosok utcáit, barátai s az utcagyerekek legnagyobb elképedésére s megdöbbenésére. „1902. december 3. Délután 2 órakor egy különös öltözetű fiatalember szállt le az anconai vonalat befutó vasúti kocsiból a római pályaudvaron. Fején egy 1830 körül divatos cilinder, testén sötét télikabát, melyre még egy zöld havebk volt fölcsapva, lábszárán francia forradalombeli térdigérő gamásni, kopott színű ugyan, de elárulta, hogy viselője nagy súlyt helyez az előkelő és bizarr megjelenésre. Egy amerikai vágású cipő egészítette ki a ruházatot, melyen három század divatja futott keresztül... SignorLuigi elfoglalta új lakását. Ez a SignorLuigi én voltam. "

2 Gulácsy Lajos jellemezte így egyik, Tűnődés című írásában önmagát, de kortársai, barátai is beszámoltak bizarr, öltözködésében és viselkedésében is megnyilvánuló vonzódásáról az elmúlt évszázadokhoz. Bálint Lajos újságíró, publicista hasonlóan excentrikus figuráról számol be, Gulácsyval való találkozásáról írva. „Mikor először ültem le a Baross kávéházi 'Balszélfogó' törzsasztalánál, Gulácsy már törzstagnak számított. Éppen akkor érkezett haza Itáliából ...Valami lehetetlen színű, világos rövid nadrágot viselt, hozzá fekete zsakettel, piros-kék kockás színes inget, lila csokornyakkendőt. Mindehhez vegyük a barázdákkal szántott furcsa, torz arcot, szinte tikkes rándulásokkal, a nagy széles szájat, a feltűnően rossz fogakat. Valami egzaltált elragadtatással beszélt egy nőről, akit ő fedezett fel. Szinte áhitatosan, szenvedélyesen részletezte szépségét, néha már a rajongó kielégültségével ... Végül azonban rá kellett jönnöm, hogy ez a csodálatos nő egy XIV. századból való kép, általam nem ismert festő műve, melyet valami olasz kisváros múzeumában látott. "

3 1906 táján bukkan fel először Gulácsy életében és munkásságában Na' Conxypan, melynek különös, vizionárius mesevilága egyaránt megjelenik a művész festményein, rajzain és írásaiban. „Na 'Conxypan egy város neve, mely túl fekszik minden geográfián, túl a földgömbön, testetlen asztrál lények lakják, felfoszlott formájúak, sápadt színük éppen csak dereng, cselekvésük erély nélkül való imbolygás. Némelyik színné vált illatnak tűnik ...Ott nincs erő, nincs akarat, nincs semmiféle mérhetőség. Mint felesleges lom, ki van belőle vetve a gondolkozásnak ama sínje, amit mi a földön bgikának nevezünk ... ", írja Lyka Károly.

4 E különös világ, melyben egyformán megférnek a kicsit bárgyú, meseszeLásd az 1. sz. jegyzetet, 47. oldal 3 SZABADI Judit: Gulácsy Lajos. Gondolat Kiadó, Budapest, 1985. 59. oldal 4 Lásd az 1. sz. jegyzetet, 21. oldal