A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Praznovszky Mihály: „Nemzetem javára, nemzetemért írtam" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján

örökre megváltoztatta megye nemesi képét, mert nagyon sokan közülük már többet nem tudták igazolni kiváltságaikat s lesüllyedtek jobbágysorba „melly szerentsétlen esetet már most sok hajdani jeles Familiabeliek maradéki nyögik."

55 A baj okozói mi saját magunk vagyunk, írja, utalva a belső, nemzeti viszályokra. „Nógrád Vmegyének minden várai, majd a belső zűrzavarok, zenebonáskodások, pártoskodások, egyetlenségek" és persze a külső ellenség miatt összeomlottak. Egy lábjegyzetben mintegy mellékesen megjegyzi: „Nintsen olly nemzet mint a Magyar, melly a hazájának szolgáljon önnön és többnyire maradéka kárával is; de ebbe tovább be nem ereszkedem, hanem tárgyamhoz sietek."

56 Nagyon reméli, vége már rossz időknek, ahogyan nevezi a „vad Századok" elmúlnak, s béke lesz most már végleg az országban „Adjon a nemzetek Fő Ura, a Királyok Királlyá, tsendes békességet az én kedves Magyar Nemzetemnek, hogy a volt oltalomvárakra soha többé ne légyen szüksége!"

57 Ugyanakkor büszke volt nógrádiságára, szinte mindenhol kiemeli ezt. Túlzásokba esik, mikor azt állítja, a nógrádiak voltak mindig a legjobbak! A megyei nemesség mái- Mátyás királynak a testőrségét alkotta („személyének őrzője, oltalmazója") volt.

58 így a megye kiváltsága volt, hogy az országgyűléseken mindig középen ültek, kb. Trencsén megye követei mellett, s 1723-ban el akarták őket onnan ültetni, de olyan erősen védelmezték jogukat, hogy ott maradhattak. A király, ha háborúba ment, mindig a megyeiek voltak mellette, sőt az ütközetekben is elsők voltak, azaz az első sorban álltak. De Mohács után ez a megye állította meg a törököt a további terjeszekedéstől, és a bányavárosok elfoglalása után a Pest és Hont megyeiket „tsaknem egy századig gyámolittották keblekben."

59 S itt egy pillanatra lépjünk vissza az könyv előszavához, ahol a nógrádiságot és a magyarságot minden példázatosságával együtt európai példának kívánja felemelni, azaz Európával megismertetni. Bár azt nem írja, hogyan. Azaz jó lenne, ha a külföldiek is olvashatnák ezt a könyvet mert „ezen igaz történetekből jobban és igazabban megesmérnék a hűséges, emberszerető, szorgalmatos - de békességet is kereső, tűrni és szenvedni tudó hív Nemes magyar Nemzetet". Művének sajátosságai Amit említettünk korábban, hogy ti. adatokat kért be az egyes települések elöljáróitól személyiségeitől kiegészül azzal a sajátossággal, hogy számtalan esetben kimutatható, maga is bejárja a megyét. Nem tudjuk vajon általában szokása volt-e amerre járt, feljegyezni az érdekességeket, vagy pedig tudatosan már úgy utazott az anyaggyűjtés idejében, hogy amit látott, azt feljegyezte. Mindesetre tény, hogy a monográfia számos helyéről kiolvashatjuk helyszíni látogatásának bizonyságait. Ezek csak részben fűződnek hivatali éveihez (pl. amikor szolgabíró volt a szécsényi járásban). Szügynél megjegyzi hitelesség erősítésként: „A kiadó 1785-1790 eszt. Alatt az akkori Igazgató széknél Balassa-gyarmaton első al-jegyző volt." Rimócnál említi, hogy itt volt 55 M. 1/197, 4/3, 3/71 56 M. 3/98, 4/238 57 M. 3/206 58 M. 4/3 59 M. 4/6