A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Praznovszky Mihály: „Nemzetem javára, nemzetemért írtam" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján

egy nevezetes plébános régebben Madarassy Ferenc, aki most magas méltóságokban van. Megjegyzi : „Ugyan azon időkben valék ezen Szécsényi Járás Fő Szolga-Bírája, s dit­sekedhetek ezen nagy érdemű püspök Urnák akkori szíves és egyenes barátságával." Időnként megjegyzi, hogy ezt a települést igen jól ismeri, mert ott töltött be hivatalt: „Ezen Szécsény nevezetű járásban 34. esztendők előtt volt szerentsém Fő Szolgabírói hi­vatalt viselni.' így aztán személyes megjegyzéseivel műve hitelessé válik. Sámsonházán állítólag egy mamutcsontot találtak. „Azon nagy állatnak némely tsont darabjait, fogait és a szar­vából lett morsalékot magam is láttam." Poltáron megvizsgálta a Veres-csevitze nevű for­rást, „láttam, hogy felfelé bugyog,... vas izű, és a körületén tégla színt hágy maga után, a vize pedig homályos. Hogy ha a természet ezen nagy adománnyai chemice megvis­gáltatnának, talán nagy hasznára szolgálhatnának az emberiségnek." Rapon maga ol­vasta azt régi oklevelet amelyben a falu neve még Rop-nak íratott. Ugyanebben a falu­ban Batta Pál felállított egy emlékoszlopot, van neki egy ritkaság gyűjteménye pl. a falu határában lévő kőbányából származó „halforma állatnak kővé vált feje is" melyet ő is lá­tott a gyűjteményben. Bizonyító erejűnek véli azt is, hogy a kérdéses tárgyat, emléket ő maga is látta. Bussán van egy templom amelybe néhány évvel ezelőtt a villám beütött és ahol aranyozást talált az mind kékre változtatta, „ezt magunk is láttuk." Nagy­Sztracin értékeit felsorolja: oltár, három harang, régi kehely, „ezeket magam is láttam". 61 Felkeresi a várakat is, lehet, hogy ezt is tudatosan tette, a hitelessége miatt. Saigon járt biztosan, mert leírja, miként lehet oda feljutni, hogy megy egyre magasabbra s amikor már azt hiszi, hogy ott fenn van, akkor még magasabb bércre kell lépnie. S ha onnan le­néz, a többi hegyet „a Karants hegyét ide nem értvén", maga alatt látja. Leírja a rom-vár szerkezetét, a bástyákat, a kaput, a kis tereket. Majd hozzá teszi saját tapasztalatát: „Az innen való letekintés a mély völgyekbe, könnyen fő-szédülést okoz." Somoskőn is járt, leírja az ötszögű kövekből épült várat, ezt a kő ritkaságot. Jár Buják várában, látja, hogy a régi kaput befalazták s újat vágattak, ismeri a 80 ölnyi mély kutat, amely már csaknem tele van kövekkel. Járhatott Sámsonkő váránál is, olyan pontos leírást ad: a vár körül az árkolás helye látszik, itt ott kitetszenek a kőfalak maradványai, egy toronynak a helyét is ki lehet venni az omladékok között „valamint egy pintze forma üreget", egyedül kutat nem látni.. Kékkő várában látja a családi ősgalériát: „Ezen vár egyik palotájában le van­nak festve ezen régi família nagy emberei, mellyek a szemlélőt tiszteletre gerjesztik." 62 Ugyanezt megismétli később is: „Nem kevéssé szépítik a Palotát a Balassa Nemzetség mind a két nemből való jeles tagjainak benne függő képeik, mellyek nem tsak gyönyör­ködtetik a nézőket, hanem vissza is emlékeztetik a múlt időkre." Egyértelmű, hogy feljegyzéseket készített minden lehetséges alkalommal. A korábbi kérdésünkre úgy tűnik ez a válasz. Hiszen olykor évtizedes emlékeket említ meg, vagyis a jó emlékezőtehetsége mellett feljegyzései is voltak. Ilyen igazolás az emlékezet vitás kérdésekben is. Nem tudja eldönteni, kinek van igaza, Karancs-hegyi kápolnáról van szó, ki építette ezt. Ő mindenesetre „ez előtt mintegy 50 esztendővel mind ez a kápol­na, mind a benne lakó remetének hajléka, melly két kis szobátskából, konyhából és M. 1/360, 1/276, 1/217 M. 1/279, 1/191, 1/195, 1/199, 1/324, 1/345 M. 3/222, 3/228, 3/242, 3/253, 3/3

Next

/
Thumbnails
Contents