A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

NÉPRAJZ - Kapros Márta: A dr. Kiss Péter-gyűjtemény (Nógrádi orvos magángyűjteménye a Palóc Múzeumban)

szítésének rövid életű divatváltozására enged következtetni. (8. kép) A két sikerültebb, szőlőfürt motívumos példányhoz (2007.1.42., 2004.1.43.) városi kézimunka nyomda is szolgálhatott - akár több áttételen keresztül érvényesülő - előképpel. A számarányukban jelentős, 20. századnál előbbre semmiképpen nem keltezhető hímzett vászonkendők is megerősítik részint azt, hogy a kistáj e sajátos hímzőstílusa nem tudott beérni, másrészt pedig a városias ízlés erőteljes terjedését illusztrálják. (9. kép) Az eklektikus összkép felfogható az utóbbi jelenség tipikus megnyilvánulásaként is. A funkciót tekintve változatos kollekciót alkotó ezen textíliák (ünnepi ajándékos kendők, dísztörülközők, köznapi használatra készült szakajtókendők, törülközők) szinte kivétel nélkül tarka színösszetételúek, a hímzőpamut mellett feltűnik a műselyem fonál is. A néhány keresztszemmel varrott darab vagy jellegtelen, ritka mintázású, vagy ellenkezőleg: tömött, erőteljesen naturalisztikus törekvésű, a megformálásban, színezésben egyaránt. A párnahuzatokéval megegyező hímzésű kendő (2007.1.65.) mintája ugyanolyan formai és kompozíciós bizonytalanságot mutat, mint amazok. Tanulságos a tárgy annyiban, hogy a hímzés az egyik végén nincs teljesen befejezve, s látszik a minta grafitceruzával történt előrajzolása. A szabadrajzú változatok esetében egyébként nem zártható ki matyó kézimunkák hatása sem. A vászonkendők nagyobb része ún. gerezd-varrással készült, amely technikát jobbára már nem is sorolják a népművészet körébe a hímzések kutatói.

18 A dísztörülközőkön olvasható feliratok tartalma (pl. „RÓZSABOKORBAJÖTEM A VILÁGRA"; JOREGELT KEDVES") ugyancsak polgári előképek irányába mutat. Itt jegyzem meg, hogy a dísztörülközők között van olyan késői darab, amely kockás szövéssel, vagyis az alapszövet maga színéből történő, terülő mintázásával készült (2007.1.68.), s a hímzés számára szánt sávot szőtték sima vászonkötéssel. A viselet körébe tartozó tárgyak szerény számban vannak képviselve a gyűjteményben (2007.1.140.-2007.1.150.). A néhány, idősebb asszony ruhatárába illő félünneplő darab az első világháborút követő évekből származik, és jelzésként szolgál az ipolytarnóci viselet városiasodásának folyamatához. A múzeum gyűjteményében már eddig is jól dokumentált Rimóc környéki viseletcsoport anyagát gyarapítja tovább a néhány, fiatalasszony két világháború közötti nagyünneplő öltözetéhez tartozó textília, Köztük egy jó állapotban megőrzött női hímzett bőrmellény (2007.1.147.). Ami viszont „nagy fogásnak" mondható, egy új menyecske főkötő (10. kép). Egyértelmű, hogy egy olyan un. tutris fékető került a látókörünkbe, amilyenre Farkas Pál Litkéhez kapcsolva utal a Borovszky kötet népleírásában,

19 de e kistáji főkötőtípust eddig csak adatgyűjtésekből ismertük.

20 A most felbukkant példány tulajdonosa az 1920-as évek elején férjhez ment ipolytarnóci Varga Margit volt.

2 Sikerült még kapcsolatba kerülni későbbi menyével, aki gyermekkorából sem emlékezett már hasonló főkötő viseletére a községben. Arra viszont igen, hogy a jelen darabot anyósa a kasznyi fiókjában őrizte haláláig, és sokszor E darabokon a szálszámoláson alapuló, egyforma szélességű, de különböző hosszúságú apró téglalapokból áll össze a jobbára meglehetősen felnagyított mintájú, laza szerkezetű díszítmény. FARKAS 1911:147 Magam a Karancs vidéki főkötőket bemutató dolgozatomhoz kutatva sajnálattal állapíthattam meg, hogy sem a tárgy, sem viseléséről készült fénykép magyarországi közgyűjteményekben nem található (KAPROS 2005:19-20). A főkötőhöz felhasznált anyagok alapján azonban az sem kizárt, hogy eredetileg nem az ő számára, hanem korábban, még az első világháború előtt készült.