A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Praznovszky Mihály: „Nemzetem javára, nemzetemért írtam" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján

nek. De addig az első reformkori országgyűléseken részt vevő nógrádi nemesek nem sok vizet zavarnak. Hát még a napóleoni háborúk utáni időszakban, egy erős centralizáló hatalom időszakában, amikor a megyei közgyűléseket sem hívják össze. Mocsáry meg is jegyzi Nógrád megye magatartását a kötetében: „Nógrád vármegyének hűséges viselete, s engedelmessége a király előtt különösen emlékezetben maradt".

51 De más megjegyzéseiben ott sorakoznak ennek a magatartásnak is a bizonyítékai. Csak egy félmondata: „Az elfelejthetetlen Mária Theresia..." Ha Thököly vagy Rákóczi Ferenc jön szóba, még egyértelműbbé válik Mocsáry beállítódása. Szinte minden közelmúltbeli bajért őket teszi felelőssé. „Uj sebet kapott ezen vármegye az által, hogy Rákótzy Ferenc 1703-ik eszt. zenebonás támadó, békételen nyughatatlanságaival ön Nemzetét fogyasztotta, melly sebnek helye örökké megmarad."" Majd ilyeneket ír: „némelly nyughatatlan hűségtelensége s a támadók tsalárdsága által megfogattatott"

53

... „Rákótzy pártütő zendülése,... Rákótzy Ferencet ez időben annyira megvakította a nagyra vágyás..." Amikor a megyetörténeti kronológiát írja, Rákóczy bujdosásáról két külön oldalt ír, más adat közel sem ilyen terjedelmes. A romhányi csata részletes leírásában is Rákóczi gyülevész népéről ír. Thököly Imréről csak úgy záporoznak a negatív, elmarasztaló ítéletek. Lehet, hogy az fájt neki igazán, hogy annak idején miatta égett el a megye levéltára s veszett oda sok nógrádi nemes bizonyító irata. „Koháry István 1678-ban a hűségtelenségnek tsábító kövére kitétettetett, főkép gróf Tököli zsoldossai által..." „Nem sokáig tartott gróf Tököli vért szomjúhozó vad büszkeségének dühössége" - mert a török elfogta Tököliék: „a támadók gyülevész népe...Tököli Imrének telhetetlensége... G. Tököly Imre Pártütő a maga gyülevész népével..." A kötet bevezetőjéből egyértelműen kiderül, hogy a nemesi nemzetben gondolkozik, azaz a nemesi vármegyében. Példázatai, életmintái azok a nógrádi nemesek, akik itt akár életük feláldozásával is létrehozták és megtartották a vármegyét. S egyúttal a nemesi Magyarország megtartói is lettek. A nemesi Magyarország és a király egy és ugyanaz. Csak a királlyal együtt lehet a hazát szeretni és szolgálni. Az Etthre família említésénél megjegyzi, nagyon fontos, hogy ezek a családok megmaradjanak, mert ők a kezdetektől a nemzeti nemesi jogfolytonosság, dicsőség mintái: „Hogy ezentúl is tündököljenek az illy régi famíliáknak maradéki, kiknek elejik vitézséggel, vérekkel, sőt minden tulajdonoknak feláldozásával is eszközlötték a haza boldogítását, velem együtt minden igaz hazafinak szíves kívánsága."

54 Thökölyék felégették Füleket s elpusztult a megyei nemesek oda menekített iratanyaga. „A köz leveles-tárt is lángal borította el, s azólta számtalan régi és szerencsétlenné lett Nemes famíliák maradéki az eke szarvánál nyomják a botskor-talpat, hogy valamennyire megszerezhessék sovány élelmeket, s a küszöbön síró gyermekeik számára is valamit szerezhessenek... Mások bírják és használják ősi, és eleink vérével nyert birtokaikat, az igaz maradék pedig fogyatkozásban nyög, szenved!" Újra és újra megemlíti a megyei levéltár füleki elpusztulását, így pl. a megyei pecsét leírásánál, „a Vármegyének minden irománnyai, oklevelei, jelességei, egész leveles tárával együtt elégtek" s ezt „méltán sirathatja a maradék". Fülek várának bemutatásánál leírja ezt az esetet, amely M. 3/112 M. 3/78, 3/111 M. 3/46, 3/132, 3/204, 4/20, 1/352, 3/53, 3/63, 3/72, 1/161, 1/187 M.3/256