A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

NÉPRAJZ - Kapros Márta: A dr. Kiss Péter-gyűjtemény (Nógrádi orvos magángyűjteménye a Palóc Múzeumban)

léssel közölt 1893-as évszámú padot,

4 és a balassagyarmati múzeum második világháborúban elpusztult, de fotón szerencsére fennmaradt, 1894-es datálású, a Karancskeszihez tartozó Kutas-pusztáról származó, ugyancsak csuklós támlájú padját.

5 Ugyancsak egy - de másik - kéz munkája lehet a Kiss Péter-gyűjtemény három, valószínűleg garnitúrának készült ülőbútora. Ezek is áttört támlájúak. Az egyik támlásszék (2007.1.3.) esetében átalakításról van szó: a betétes megoldás másodlagos, jól látszik, hogy korábban keresztléc volt a faragott tábla helyén. A másik szék (2007.1.4.) már ennek párjaként készülhetett, kevés, elhanyagolható méretbeli eltéréssel. Mindkettő háttámlájába egy, rétegelt lemezből készült betét van illesztve, amely a magyar címert ábrázolja, meglehetősen elnagyolt megformálásban. Az egyik szék esetében a címeres táblát fordítva rögzítették. Ez lehet egyszerű tévesztés, de utalhat arra is, hogy az országcímer a heraldikai előképtől eltávolodva ornamenssé vált,

6 s mint ilyet, a megszokott kompozíciós elvek keretei között szabadon kezelte az alkotó. Ebbe akár az is belefér, hogy a székek szándékolt elhelyezéséből fakadó szimmetria elvét tartotta szem előtt. A harmadik darab (5. kép) besorolását tekintve kissé zavarba ejtő: padnak tulajdonképpen rövid, széknek túl széles. Ezt valószínűleg a készítő szerényebb kvalitásának számlájára írhatjuk, mint ahogy mindhárom tárgy összességében meglehetősen nehézkes megformálású. Figyelemre érdemes a talán inkább: - rövid lóca háttámlájának megoldása. A középső tábla keresztben osztott, felül ugyancsak a címer jelenik meg, alul felirat a tulajdonos nevével. A két oldalról következő táblák egyszerű, stilizált virágos ágat formáló díszítménye az áttört deszka-oromfalakat idézi; talán nem járunk messze a valóságtól, ha a bútorok készítőjeként környékbeli ácsmestert sejtünk. A három fa táblát rétegelt lemezből készült, középen vízszintesen osztott táblák zárják le két oldalról, rajtuk szimmetrikusan szembe fordítva fent vágtató huszár, lent három gyalogos katona jelenik meg végletesen leegyszerűsített formában. A lelőhely szintén Mihálygerge, ahol még emlékeztek a feliratban megnevezett „LISZKOCI / LAJOSUR"-ra: eszerint a tárgyak az első világháborút követően készülhettek. Tehát az áttört bútorok divatjának késői megnyilvánulásával van dolgunk, amit a tárgyak kvalitása, az újabb anyag használata is megerősít. A szóban forgó bútorokat a többszöri átfestés (jelenleg barna) szerint egyébként elkészültük után még jó ideig használhatták. 4 Magyar Néprajzi Lexikon IV. 1981:162. A tárgyat a Szabadtéri Néprajzi Múzeum számára vásárolta K Csilléry Klára 1977-ben Budapesten. A leltározó Kecskés Péter már csak általánosabb helymeghatározással él: Nógrád megyét jelöli meg az 1984.50.1. számon nyilvántartásba vett tárgy készítési helyeként. A pad készítőjéről nincs adat. 5 A Néprajzi Múzeum Fényképgyűjteményében 65479/a számon beleltározott reprodukció alapjául szolgáló fényképet a balassagyarmati múzeum akkori igazgatója készítette - több hasonló bútorai együtt - a helyi gyűjtemény darabjáról 1931-ben. A felvétel helyeként a nyilvántartásban „Kutas" van megadva. 1935-ben Gönyey Sándornak a balassagyarmati gyűjteményből készített tárgyfotói között is találunk képet erről a padról, ugyancsak a Néprajzi Múzeumban a 71675. fotóleltári számon. Itt „Balassagyarmat /Kutas/" a helymegjelölés. Az utóbbi fotót közölte LIMBACHER 2002:63. 68. kép, a lelőhelyet Kutasó községnéwel azonosítva. A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi gyűjteményének átfogó vizsgálata (KAPROS 2002) alapján azonban biztosra vehető, hogy a Karancskeszihez tartozó Kutas-pusztáról van szó. Innen egyébként 1931 előtt két „karoslóca" került be a balassagyarmati gyűjteménybe, hogy a felvételek ezek közül melyiket ábrázolják, arra nincs adat. Mint ahogy azt sem tudjuk, a két tárgy közül melyik az, amit a régi leltárkönyv bejegyzése szerint „Tóth István juhász" készített. 6 Vö. FÜGEDI - SELMECZI KOVÁCS 1991:135