A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Praznovszky Mihály: „Nemzetem javára, nemzetemért írtam" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján

Ha nem is vita, de felhívja a figyelmet egyes történeti munkákban található tévedésekre, amelyeket más történetíróknak kötelessége kijavítani, ez a tudósi felelősségük és kötelességük. „Nagyon könnyen megtörténik, főképen a Famíliák ágazatinak előadásában, hogy hibák tsúszhatnak be a leghitelesebb íróknál is, mellynek nem mindenkor oka az író; de az eféle hibákat idő jártával vagy maga, vagy a következendő írók helyre hozhatják hiteles levelek feltalálása által, sokszor ellenkezőket is bizonyíthatván" - azaz újabb források kerülhetnek elő stb.

37 Mindezekből egyértelműen következik történetírói öntudata. A negyedik kötet végén, ahol javaslatai vannak, azt írja, hogy ezekből a megye lakosai vagy a megye vezetői döntsék el, jók vagy sem, de semmi estre sem a kritikusok. Ahogyan írja „Nem pedig a most módiba jött Recensenseknek sértegetésekre, a kik akár mi tárgyra nézve akarjanak is engemet igaz hazafiúi munkámban, recenseálni, szabadságokban áll, de részemről az efélékre soha sem fogok felelni, mert semmiféle háborúnak, annyival inkább penna háborúnak nem vagyok barátja. Ha valakinek nem fog tetszeni előadásom, vesse el, s ne olvassa azt - de ne martzangoljon, mert azt meg nem érdemlem."

38 Büszke magyar nyelvére, tudósi munkájára. Ezt írja arról, hogy már magyarul lehet beszélni, törvénykezni, verset szerezni. „Mi több haszna, előmenetele lészen az e félékből az áldott maradéknak? Könnyen lehet által látni, mert a ki nyelvét szereti, szereti az Nemzetét, szereti az Hazáját, nem költi az eféle Magyar az itt való szorgalom által honni uradalmaiból gyűjtött kintseit az idegen külföldön, nem is mosatja fehér ruhájit Párizsban."

39 Műve jövőjéről is határozott, mégha nem is optimista véleménye van. Ezt írja: „Hát valljon mit reménylhetnek az én írásaim? Ezek első tekintetre olvastatni fognak, főképen a tudomány-kedvellők által, egész tsendes figyelemmel (ezektől fog az ítélet függni, mely által én eléggé meg leszek jutalmaztatva) későbben mások nézni fogják az ezekben találtató rajzolatokat s azokban fogják mulatságokat találni! Annakutánna elzáratnak ezek a többi könyvek közé, mindaddig, míg az Országnak közönséges Históriája közre fog adatni, és azontúl írásaim elmaradnak -, a moly rágitsál rajtok, és lassankint magammal együtt örökre elfognak felejteni."

40 Forrásai Három féle forrást tudunk felfedezni művében. Mindhárom egyenrangú, mennyiségileg nem elválasztható, szervesen egymásra épül. S mindhárom összesítve mutatja komplex forráskezelő módszerét, a források fontosságába vetett hitét s így történetírói következetességét. Először is adatokat kért a településeken élő nemesektől, hiszen osztályos kapcsolatai révén ez lehetett a legkönnyebb, mégha netán meg is mosolyogták szándékáért. Valószínűleg, de a lelkészektől, papoktól stb. is kérhetett tájékoztatást, elsősorban a falvak leírásához. De személyesen ő maga is utána jár dolgoknak. így fogalmazza ezt meg az előszóban: „A mi pedig a mostam időszakaszokat és a hely színét illeti, ezekre nézve M. 4/142 M. 4/237 M. 1/59 M. 3/259-260