A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Praznovszky Mihály: „Nemzetem javára, nemzetemért írtam" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján

Nyilvánvaló, hogy tudta, Bél Mátyás nehezen hozzáférhető, nehezen kezelhető könyvén kívül nincs olyan szakirodalom a megyében és a megyéről, amelynek ismeretében a Nógrádban élők tudnák, hogy valójában hol élnek? Milyen értékei vannak e tájnak, falvai, erdei, vizei milyenek, mi a különbség a északi és a déli Nógrád között? Milyen a munkamegosztás, egyáltalán: milyen értékeket termelnek, állítanak elő itt? Mi a tudomány, az iskolázottság állapota? S ha nem is készített összesítő táblázatokat, a figyelmes olvasó nagyjából felmérhette a lakosok számát, a földek állapotát, a földművelés meghatározó ágait, az ipar és a piac jelenlétét. Mindez idáig az alapvető tudósi, mű-létrehozási kiinduláspont, azaz a helyzet felmérése és bemutatása. De Mocsáry hozzá írta mindehhez a javítás, azaz a változás és változtatás főbb területeit is. S nemcsak a negyedik kötet híres záró szakaszában, de számtalanszor magában az egyes települések leírásánál is: utak javítása, hidak rendbetétele (a közlekedés, mint a kereskedelem azaz a vagyonosodás és ellátás alapvető eszköze, feltétele), a természeti értékek főleg a gyógyvizek felmérése és lehetőségeinek kihasználása, az iskolák hiánya és szükségessége, a tudomány erősebb jelenléte és ismerete stb. stb. Ezért válik szinte bőbeszédűvé. Azaz néha úgy érezzük, túl sok az adat. Valójában még így is kevés. De elismerésre méltó, hogy a kor forrás-felhasználási lehetőségeinek szinte maximális kihasználásával mi mindent tudott összegyűjteni Nógrádról, a megye történetéről. Csak azt tudjuk sajnálni, hogy a könyv egyharmadát kitevő latin nyelvű okleveleket nem fordította le. De meg sem fordult a fejében, hogy a könyv olvasói ne tudnák azokat folyékonyan olvasni, ellentétben az utókor olvasóival. Ugyanakkor rendkívüli módon élvezzük a stílusát. Literátor nemes írta a könyvet, aki ráadásul nagyon tudatosan és okosan él az élőbeszéd lehetőségéivel. Gyakran sző szövegébe fordulatként egy-egy anekdotát, történet, vagy éppen csak egy megjegyzést, amitől aztán az olvasó jobb kedvre derül. A kor kívánalma ez: ami érdekes, ami az élethez, a mindennapokhoz köthető, az leírassék. Ráadásul így az elbeszélés maga is elevenné, korfestővé válik. Hasonló célt szolgál a jegyzetelése is. A tudományos apparátusnak ez a része egyfelől valóban a konkrét források megjelölésére szolgál, mégha olykor nehezen kibogozhatóan is. Másfelől viszont olyan megjegyzések tárháza, amelyek nem illenek a főszövegbe, de rámutatnak Mocsáry kutatásainak problémáira, vagy egy aktuális magyarhoni eseményre, köszönet kifejezésére, a személyesség rögzítésére, magának a történetírói személyiségnek a megjelenítésére. Történetírói minták Bél Mátyás művét mindenképpen alapvető módszertani forrásának kell tekintenünk. Sajnos a Nógrád megyét bemutató kötet mindmáig nincs lefordítva latinról, amit nagyon sajnálhatunk. Egy fejezete olvasható magyarul Nógrád megye lakosságáról címmel, abban pl. pontosan ráismerünk Mocsáry forrására. Toldi Miklós Buda vára kapujában lógó buzogány történetét szinte szó szerint innen vette.

2 A szerkezete is pontosan olyan, mint amilyet Mocsáry alakított ki: várak, járások, falvak. Persze sok minden hiányzik. Mint könyvészeti forrást, ezt használta a legtöbbet. Még a címe is rímel rá. A Bél Mátyás féle nagy megyei monográfiái sorozat 1735-1743 között jelent meg négy kötetben, az ötödik kötet kiadása félbe maradt. Az 1742-ben megjelent negyedik 2 BÉL Mátyás: Hungáriából Magyarország felé. Bp. 1984. Szépirodalmi kiadó 286. old.