A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Praznovszky Mihály: „Nemzetem javára, nemzetemért írtam" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján

netét. Pontosabban: a történeti előzmények leírása után rögzíti a jelen állapotokat és megfogalmazza a feladatokat. Ki ez az öreg magyar nemes, akire a látszat alapján amúgy könnyen rásüthetnénk a Pató Pál úr jelzőt, mint a magyar köznemesekre szokták volt annak idején? Ki ez a nemes, aki bejárja a megyét, ismereteket gyűjt, családi levéltárakban keresgél? Többször felutazik Pestre a Nemzeti Múzeum könyvtárába kutatni, okleveleket másol le szorgalmas munkával, fordít szlovákból, németből, latinból. Szécsényben Forgách gróf legbelsőbb bizalmasa lesz s így dolgozhat a rendkívül fontos családi levéltárban s könyvtárban. S akinek magának is volt családi levéltára s bizonyára könyvtára. Aki tucatnyi szakirodalmat ismer, használ fel, hivatkozik azokra, tehát használja azokat, több nyelven beszél és ír. Mindamellett literátor: verseket ír s jelentet meg, levelez jeles kortársakkal. Kazinczy élete utolsó pillanatában még felkeresi őt Bocsárlapujtón, sőt az utolsó levele is ide címeztetett 1831-ben. Nos, ő Mocsáry Antal, bizonyára jogot végzett magyar köznemes, kisebb megyei hivatalok, mint szolgabíróság betöltője, a közügyek szolgálója. Lassan húsz éve özvegy, gyermekeit útra indító, testvéreivel törődő bocsárlapujtői nemes. Ki tudja megmagyarázni, mi vezette őt ide, hogy megírja a kérvényét a megyének, mondván monográfiát akar írni szülőföldjéről. Ki fizette az útjait, ki fizette a kiadás költségeit? Az a közel száz megrendelő? Mi a motivációja? Hazaszeretete, a nemesi társadalom méltóságának a visszaállítása, a nemzet értékeinek felmutatása Európa számára, a nógrádiság értékeinek elismertetése a nemzet előtt? Igazság szerint minden kérdésre válaszolhatnánk, de nem biztos, hogy válaszaink jók lesznek. Egyelőre nem ismerünk olyan forrást, amely ezekre a kérdésekre csak részben is választ adna, a megyei levéltárban vagy bárhol. Csak remélni lehet, valahol lapul még ide vonatkozó írásos emlék, magyarázat. Mocsáry Antal művét a már említett honismereti és államismereti történetírás rendjében kell elhelyeznünk, noha maga bizonyára nem ismerte ezt a fogalmat. A Bél Mátyás nevével jelzett hazai történetírói iskola valójában majd a XVÏÏI. század végén erősödik meg. Ekkor jelennek meg ezek a neves munkák, amelyek már címükben is tartalmazzák a honismereti történeti kutatások tárgyát, miként Mocsáryéban is ott van. Ez: Nógrád megye leírása statisztikai és geográfiai tekintetben. Vagy a gyönyörűen hosszú Vályi András mű-cím, amely igazán szemléletes példánk. „Magyar Országnak leírása, meüyben minden hazánkbéli vármegyék, városok, faluk, puszták, uradalmak, fábrikák, huták, hámorok, savanyu és orvosló vizek, fördőházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyóvizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hoüételek, Földes urok, fekvésők, történettyek, külömbféle termésbeli tulajdonságok a betők rendgye szerént feltaláltatnak. " Kosáry Domokos ezt a címet így fordította át a tudománytörténet fogalmára: ez a történeti irányzat új jelenség volt Európában ekkor, „a központi igazgatás fejlesztéséhez, a gazdaságpolitikai intézkedésekhez szükséges tájékozódást könnyítette meg az államok politikai, földrajzi, gazdasági, történeti vonatkozású adatainak együttes, rendszeres feltárásával."

1 Ha ehhez hozzá csatlakoztatjuk a felvilágosodás történelem szemléletét, amelyben mindez kiegészül a fejlődés elméletével, a fejlődés, a változás, az előrehaladás kívánalmainak ismeretével és pontos megfogalmazásával, akkor már közelebb jutunk a válaszunkhoz. Vagyis: mit akart elérni Mocsáry ezzel a a könyvvel? 1 KOSÁRY Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, Bp. 1983. Akad. Kiadó. 151. old.