A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)
TÖRTÉNELEM - Balogh Zoltán: „Isten áldd meg a tisztes ipart!" A Pásztói Ipartestület zászlója
tetésül fog adatni; ok nélkül elmaradott inasok helyett pedig a mesterek a legényeknek szabott büntetés felére köteleztetnek. " u I. Ferenc uralkodásának idején, a XIX. század elejének céhes reformja keretében országosan is egységes céhrendszer kialakítására törekedtek,1805-ben a Helytartótanács a régi céhlevelek helyett ideiglenes céhszabályzatot léptetett életbe.1813-ban pedig egységes szabályzat-tervezetet küldött le a vármegyéknek, a „Magyar Országi Mester Egyesületeket, vagyis Czéheket illető Közönséges Czikkelyeket. " u A pintér vagy bognár céhnek nem volt korábbi céhlevele, de 1802 és 1804 között többször sürgette a vármegyét és a Helytartótanácsnál is járt, amíg végre 1804. december 14-én megkapták a budai céh privilégiumát. De 1805. május 17-én a vármegye ismét bevonta azt. A céhek életét, működését szabályozó új céhszabályok a tagok vallási kötelezettségei között előírják, hogy az Úrnapi körmeneten céhzászló alatt kötelesek megjelenni. A pásztói szabó-, szűrszabó-, szűcs céh 1817-ben kiadott évi céhszabályzatának 29. cikkelye szerint: „Mivel minden jól rendeti társaságban Isteni Tiszteletet fő kötelességnek kell tartani: tehát a keresztyén kathólikus valláson lévő mesterek és legények mindnyájan, az előrebocsátandó bemondásra, a szokott fertályesztendei, vagy kántormisére díszes ruhában megjelenjenek. Ha ezen ájtatosság, vagy az esztendőnként szokás szerint tartandó Úrnapi Processió alkalmatosságával, melyhez minden kathólikus céhbeliek egy legény által könynyen vihető zászlójukkal múlhatatlanul megjelenni tartoznak. " l4 Az 1817. március 28-án kiadott és I. Ferenc király által aláírt privilégiumlevelekhez azonban a pásztói céhek csak később jutottak hozzá, mivel a céhszabályzatok kiadásáért igen magas díjat kellett fizetni. A céhek a díj elengedéséért vagy legalább mérsékléséért több kérvényt is beadtak a megyéhez Az 1791-ig a csizmadiákkal közös céhet alkotó vargák 1820-ban a régi céhszabályzatok bevonása miatt új, önálló céhszabályzatot kértek, de - mint a pintérek, szabók, szűcsök, szűrszabók - sokallták az ezután fizetendő kamerális taksát, 110 ezüst forintot. Szegénységükre hivatkozva kérték, hogy a magas díjat engedjék el, vagy legalább csökkentsék. Hiábavaló volt a vargáknak a céhszabályokban előírt zászló beszerzésére hivatkozása is. „Esedezünk alázatosan Őnagyméltóságú Királyi Magyar Udvari Cancelláriának méltóztassak szegény sorsunkat méltó tekintetbe venni és ezen terhes taksában a fönt kitett okokra nézve rajtunk könnyebbíteni, hogy ezáltal leginkább a megkívántató zászlónak megszerzésére segedelem nyujtódna. " A másik kérés az volt, hogy mesterségüket máshol már nem vargáknak, hanem magyar tímároknak nevezik, ezért az új céhlevélben így szerepeljenek. 15 A megállapított taksához ragaszkodott a Helytartótanács. A vármegyét arra utasította, hogy közölje Pásztó városával: „a kebelében lakos mesterembereket oda utasítsa, hogy midőn a Privilégium váltásához szükséges erővel bírnak, magokat jelentsék azoknak váltsága végett. " Ennek megfelelően a céhek csak a kívánt taksa lefizetése után kaphatták meg céhlevelüket. Legkorábban, 1818-ban a takács és szőrműves (posztós) céh ELTE Könyvtár Kézirattár 13 KASZÁS Marianne.- Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai. MOL Bp.1996. 9. 14 VASS i.m.55„ 45. 15 Uo. 49., 53-56.