A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Balogh Zoltán: „Isten áldd meg a tisztes ipart!" A Pásztói Ipartestület zászlója

és a tarkacéh, majd a magyar tímár céh jutott hozzá. A csizmadiák, a pintérek, a szabó, szűcs-, szúrszabó céh 1822-ben váltotta ki céhlevelét.

16 Mindenesetre a pásztói „becsületes magyar tímárok" az 1820-as évek második felére már anyagiakban is gyarapodhattak, hiszen a privilégiumlevél elnyerése után hét évvel már elkészíttették a céh zászlóját, elsőként az új privilégiumlevelet kapott pásztói céhek közül. A többi céh az 1830-as évek közepén került olyan anyagi helyzetbe, hogy zászlóját megcsináltathassa. 1834-ben készült el a „pásztói érdemes nemes csizmadia céh" és az „érdemes nemes pintér céh" zászlója. Végül 1836-ban szentelték fel a „pásztói érdemes nemes Takács és Csapó céh" zászlóját. Nem ismerjük viszont a legrégebbi céh, a szabó-, szűcs-, szűrszabó céh zászlóját és a pásztói kovácsokat, kerékgyártókat, lakatosokat, asztalosokat, kőműveseket és szíjgyártókat tömörítő hatrendbeli vagy tarkacéh zászlóját. Előbbinek bizonyos, hogy volt, a másiknak pedig a céhszabályok előírásai szerint csináltatnia kellett. Egyik sem szerepel azonban az 1936-ban a Pásztói Ipartestület 50 éves jubileumára készült tablóképen. A zászlókészítés költségeire vonatkozó teljes számadással nem rendelkezünk, azonban a csizmadia céh 1847. évi számadásában a zászlócsúcs elkészítéséről találunk adatokat. Eszerint a céhmester az ötvösnek „az zászlónak teteje megcsinálásaért" 7 forint 36 krajcárt, a rézművesnek „az hoza való veres Rézért" 1 forint 15 krajcárt fizetett. Tovább növelte a költségeket a zászlószentelési ünnepély napján tartott szentmiséért fizetett 2 forint 6 krajcár és a csizmadia céh gondozása alatt álló Szent Kereszt-oltár feldíszítése.is. Az itt lévő Szentháromság-kép előtti gyertyatartóba vett két szál viaszgyertya 1 forint 15 krajcárba került. Az ünnepély fényét tovább emelte, hogy az összetartozást és a szakmai hovatartozást jelképező céhzászló felszentelése végett a céhmester céhgyűlést hívott össze. Az ez alkalomból hozatott bor ára 2 forint 24 krajcárt tett ki.

17 1851-ben a Gyöngyös kerületi főszolgabíró a hatályba lépő Ideiglenes Iparrendtartás kereskedelmi és iparviszonyokat szabályozó útmutatása értelmében a pásztói céhek mellé céhbiztost nevezett ki. Ekkor a szabó, hatrendbeli (tarkacéh), magyar tímár, takács, csizmadia és pintér céh néven említik őket.

18 A céhek feloszlását az első magyar ipartörvény, az 1872:VIII.tc. mondta ki. Eszerint a céhek a törvény életbe lépése után három hónappal megszűnnek, és közös érdekeik védelmére ipartársulatokká szerveződhetnek. A törvény az ipartársulatok alakítását azzal is ösztönözte, hogy azt is elrendelte, amelyik céh kilenc hónapon belül ipartársulattá alakul, vagyonát átviheti az ipartársulat tulajdonába.

19 Pásztón az 1851-ben említett 6 céhből három alakult ipartársulattá. Az 1870-es évek második felétől a csizmadia és szabó, valamint a pintéreket, tímárokat és takácsokat tömörítő egyesült ipartársulat működött. A kis számú, több mesterséget tömörítő hatrendbeli céh feloszlott. Emellett a szabó-, szűcs és szűrszabó és a csizmadia ipartársulat temetkezési egyletet is alapított, amelyeket az ipartestület megalakulása után is fenntartottak.

20 LÉNÁRT. i.m 77-78 NML X. 214.1. A Pásztói Csizmadiacéh Temetkezési Egyletének iratai. 1844-1899. Az 1847. május 13-i bejegyzés ( a továbbiakban Temetkezési Egylet) VASS i.m. 51. KASZÁS i.m. 14. Jegyzőkönyv 1886. szeptember 5. és 1888. július 8. 294 sz.