Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel (A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvének XXIV. és XXVII–XXVIII. köteteiben megjelent napló folytatása)

Magyar páncéltörő egység volt, amellyel Gödöllő határában találkoztak, állítólag szovjet harckocsikra vártak. * Hatvan előtt - talán Túrán - megálltak, s közülük ketten szóltak az egybegyűltekhez. A két lódenkabátos egyetemista a pesti eseményekről beszélt, nem nagy hévvel, inkább nyugodt stílusban, és tárgyilagosan. A többiek röplapokat osztogattak, majd a gépkocsivezető figyelmeztetésére indultak tovább. Hatvannál már sütött a nap, és érezhetően melegebb lett a levegő. És a hangulat is sokat javult. N. Berci anekdotázott. Azt mondta el, amit egyébként már mindannyian ismertek, hogy néhány szovjet katona azt hitte, Egyiptomban van, s tengernek nézte a Balatont. Hatvanon túl leszállt az első fiatalember. Én már itthon vagyok, közölte nevetve, s eltűnt a szem elől. Aztán elhagyta a csapatot még egy, és nemsokára sokan mások. Miskolc, Eger... Összegyűltek - ifjak, idősebbek körülöttük mindkét helyen. És mindkét helyen beszédek, s a röplapok szétszórása, és ezek mellett hosszabb-rövidebb eszmecsere, melyekből egyértelműen kiderült a helyiek igencsak keveset tudnak a fővárosban történtekről. * Közben alaposan megcsappant a létszámuk, Eger után nem sokkal már csupán négyen maradtak. A gépkocsivezetővel együtt voltak összesen négyen. Akiről mindössze annyit tudtak, hogy nógrádi születésű, és Károlynak hívják. Hárman maradtak hát, három fáradt egyetemista a nyitott teherautón. A szurdokpüspöki illetőségű Gyula, harmadéves magyar-történelem szakos bölcsészhallgató, akivel együtt lakik már másfél éve az Eötvös Kollégiumban. Aki zömök termetű, de nem alacsony. Balkeze csonka, a kézfej teljesen hiányzik. Azt mondja, szovjet gránát vitte el '45-ben, azóta gyűlöl mindent, ami szovjet vagy orosz. Vele már eddig is különös dolgok történtek. Másik társ B. Gábor, az Agrártudományi Egyetem gépészeti szakán másodéves. Október 23-tól az Eötvös Kollégiumban lakik Gyulával Szurdokpüspökiből. * Egerből ki, valamiért gyorsan. A sofőr nagyobb sebességre kapcsolt. Most már valósággal dideregtek - a Salgótarján felé tartó három egyetemista a ponyvanélküli hűvös fémrudas autó tetején. Hiába, feléjük húzódott az alkony a hideggé vált levegőben. Meredek lejtők, emelkedők, sőt hegyek éles kanyarokkal, így nehéz az előrejutás. Pétervására után jobb a helyzet, érezhetően gyorsabban haladnak. A falvak, amelyeken közben keresztül mentek, szinte teljesen kihaltak voltak. Kutyát többet láttak, min embert. A kutyák megugatták őket. Kisterenye elején két vasutas bandukolt az úton, nyilván szolgálatból tartottak hazafelé. Az autó hangját - motorzúgást hallva megálltak az út szélén. Röpcédulákat szórtak melléjük. * Salgótarjánban. A nógrádi megyeszékhelyen, egészen pontosan a megyetanács háromemeletes épülte előtt állt meg a gépkocsijuk. Este hat óra körül járt, s teljesen sötét volt. A bejáratnál, az oszlopok mellett két civil ruhás fegyveres, nemzetiszínű karszalaggal és géppisz90