Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel (A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvének XXIV. és XXVII–XXVIII. köteteiben megjelent napló folytatása)

Újra hallani, hogy Romániában mozgolódások vannak. Sőt Csehszlovákiában is, de ott nem annyira. - Romániában nem lesz semmi, ebben teljesen biztos vagyok. Nem forr fel egykönynyen a puliszka. - Ebben meg miért vagy annyira biztos? - Azért, mert ismerem az ottani helyzetet. Heves vita, de már nem Romániáról, hanem Erdélyről. Sokan érvelnek azzal, hogy Erdély mindig a magyaroké volt, sőt Erdély jelentette az igazi magyarságot. Letéteményese, hordozója volt a magyar létnek. Valaki viszont előhozakodik a szintén másodéves román fiúnak, Alexander Sabounak a példájával, akinek apja-anyja magyar, és ő mégis színrománnak vallja magát. Aki szerint Erdélyben (ő „Transsylvaniádnak mondja) már a Római Birodalom idején is ott éltek a dákok, a románok ősei. Sőt még ezzel a kijelentéssel is megtoldotta: „Transsylvania (Erdély) mindig román volt, és mindig is román marad." Erre M. Feri egy lótestrész nevét mondta ki, és egy félreérthetetlen mozdulatot tett balkezével. Október 31. (szerda) Hajnali felkelés: az agya friss, de gondterhelt. Tisztálkodás hideg vízzel, borotválkozás még tegnap este. Lassan öltözik, pedig sietnie kellene. Néhány falat a tegnapról asztalon maradt kenyérből és pörcből. És indulás a Belgrád-rakpartra, érkezés tömény sötétben. R. Jánossal ezúttal is. A Belgrád-rakparton, a Hazafias Népfront épülete előtt egymás mögött sorakoztak a ponyva nélküli teherautók a sűrű sötétben. Ellenőrzés papírlapról, amolyan névsorolvasás-féle, a következőkben kiadványokat, röplapokat nyomnak a kezükbe. Kijelölik a gépkocsikat, megmondják, melyik hová megy. A megnevezett gépkocsi lócáit elfoglalják, s fázósan összehúzzák magukat. A sofőr felszól hozzájuk, s közli: az útvonal Miskolc, Eger és Salgótarján. Jó ég, este lesz, mire haza ér! Kuczka Péter nincs jelen. A 25-30 fős csoportban alig van ismerőse, más egyetemről jött össze a többség. Hoszszú ideig néma csend a gépkocsin, később is csak néhány szokványos mondat. Komótos a haladás, lassú. Gödöllő előtt letérnek a főútról, a sofőr igyekszik elkerülni a népes településeket. Nyilván ezt kapta utasításba. Gödöllő határában, éppen a Nagyerdő szélénél, egy katonai egység állja útjukat. Már messziről észrevették a katonákat, de nem volt kitérő. Ekkor még senki sem tudta közülük, magyarok-e, vagy oroszok. Magyarok voltak, álcázott sisakos harcosok. Megállították őket, kérdezősködtek. Szemügyre vették mindannyiukat, még a sofőrfülkébe is benéztek. Mikor világossá vált előttük, hogy a kocsin egyetemisták vannak, s az is, hogy a céljuk, küldetésük nemes és komoly, továbbot intettek. 89