Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel (A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvének XXIV. és XXVII–XXVIII. köteteiben megjelent napló folytatása)

- Egy Baranya megyei sváb. Nagyon haragszik a kommunistákra, a kínai kommunistákra a legjobban. Nos, komám, ezért vannak a kínai diákok a kollégium pincéjében. Hogy a Ménesi úti Eötvös József Kollégium kínai diákjai mennyire voltak kommunisták, nehéz megmondani. Politikai témákban csak a legritkább esetben nyilvánítottak véleményt, elzárkóztak előlük. Hiába volt a kérdezgetés, faggatózás. A tekintélyt viszont mindenekfelett tisztelték. Saját vezetőjüket főként: Mao Ce-tungot, Csou En-lajt, Csu-te marsaik, és a többieket. És láthatóan büszkék voltak arra, hogy ők kínaiak. Mélységesen hittek Kína jövőjében, egy modern kínai birodalom megteremtésének lehetőségében, közeli megvalósításában. Felhívás a rádióban: „Gyűjtsük a forradalom kiadványait az utókor számára." Helyes: „Gyűjtsük!" A könyvek égetéséről, a könyvmáglyákról... ez a könyvek, hanglemezek „lincselése". Betört kirakatok, letépett borítók, széttaposott hanglemezek, szálló füst és szélvitte pernye. Mellette eltorzult arcok - öt év, tíz év, egy egész élet dühe, keserűsége. Szervezett (vagy nem szervezett) támadás a tudomány és a kultúra szentélyei, a könyvesboltok ellen. A kétnyelvű (magyar és orosz) könyvesboltok az áldozatok. Az egyik a híres Astoria szállóval éppen szemben. Alkonyat, hűvösödő párás idő. Az egyetemi menzáról jövet látta meg a füstoszlopot. Egészen a Puskin moziig merészkedett. Bőszült emberek feltett szándékkal, lázas szorgalommal hordták az üzletből kifelé a könyveket, taposták a lemezeket. Az ajtó, kulcsra zárva, a betört ablakokon át folyik az akció. Legalább száz fő nézi a szokatlan tevékenységet. A lángok mohón falják a gyenge papírost, a füst bekormolja a közel állók arcát és haját. A kötetek borítólapján aranyozott betűkkel a szerzők nevei: Csehov, Tolsztoj, Turgenyev, Gorkij. Lehajol, egy hanglemez torz darabját veszi kézbe, s a máglyafénynél kibetűzi a rányomtatott szöveget: „Csajkovszkij Vl-ik, patetikus szimfóniája". Mögötte angolul beszélnek, nem érti. Astoriában lakó nyugati újságírók lehettek. Vaku villan, fényképeznek. Lesz miről tudósítaniuk a nyugati újságíró uraknak. * Máshol, másik könyvégetés tanúja. Most a Váci utcában, közel a Vörösmarty térhez. Cz. Lacival ebéd utáni séta a zsúfolt Váci utcában. A halálraítélt kötetek már a kövezeten, mire odaérnek. Locsolják őket benzinnel, alájuk gyújtanak. Lobbanás, füst és láng. Egészen közelről látják a történéseket. Némán álldogálnak, nem tudnak megszólalni. Mikor úgy érzi, senki sem figyel, lehajol, és a kabátja alá dug egy máglya széléről egy példányt, aztán még egyet. Csak akkor nézi meg a címüket, amikor visszaérkeznek az egyetem menzája elé. A címük ez: „Tolsztoj Regények és elbeszélések és Dosztojevszkij Fehér éjszakák." 85