Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel (A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvének XXIV. és XXVII–XXVIII. köteteiben megjelent napló folytatása)

„Nem helyeslem a könyvégetést, mondja Cz. Laci, de ilyen rendkívüli időkben valahogy még ezt is megértem." * Cz. Laci este a kollégiumban elmeséli közös kalandjukat, mármint a könyvégetést és a könyvmentési akciót. Aminek látható és tapintható eredményét, egyben bizonyítékát kitette a többiek kérésére, az asztalra. A megpörkölődött Tolsztoj- és Dosztojevszkij kötetet, melyeket szekrénye mélyére tett el, azzal a szándékkal, hogy nem mutatja senkinek, hanem viszi haza szülőföldjére, Nógrádba. - Ráfázhattál volna kisL.sz, - támadta le K. Elemér. - De meg is érdemelted volna. - Ne bántsd - keltek védelmére többen is -, aki könyveket ment, azt ne bántsd! Október 30. (kedd) Késői kelés a kollégiumi emeletes ágyon, öltözés úgy tíz óra körül, hamarabb minek? A tegnapi nyomasztó (és nem nyomasztó) élmények emléke megmaradt. Ujabb áldozatokról már most délelőtt folyamán hallani. A szemben lévő szoba sarkából valaki azzal hivalkodik, hogy akasztott embert látott az Üllői úton. A lámpavason lógott, nem lefelé fejjel, hanem „felfelé". Jó tündér kellene ide, aki vezetne. Kivezetne. * A „jó tündér" Tóth Gábor kollégiumi igazgató személyében 11 óra körül megérkezett. A Nagytanulóba hívta valamennyiüket, amely az első emeleten volt található (mintegy 25-30-an lehettek jelen), és az Egyetemi Forradalmi Bizottság döntésére hivatkozva a következőket közölte: „Fiúk, ti mindannyian vidékiek vagytok, menjetek hát most haza, a szülőföldre, és mondjátok el mindenkinek, mi történik valójában Budapesten. Ne szépítsetek, ne túlozzatok, reális tájékoztatást adjatok. Mondjátok el, hogy ennek a mostani küzdelemnek a munkások és az egyetemisták a főszereplői. Még a mai napon jelentkezzetek a Hazafias Népfront Belgrád-rakparti épületében Kuczka Péternél. Holnap reggel indulhattok." * Nem várt alkalom és lehetőség a hazamenetelre, úgy gondolta, ki kell használni. Délután két óra körül indult R. Jánossal a Belgrád-rakpartra - Mányoki út, Gellért tér, Szabadság-híd, Dimitrov tér, Belgrád-rakpart. Impozáns épület, tágas helyiségek. A szobából, amelybe irányították őket, a Dunára és a Gellérthegyre lehetett látni. Verőfényes délután. Bemutatkozás a magas, vékony testalkatú férfiúnak Kuczka Péternek, aki a lényeget tekintve, megismétli, amit délelőtt Tóth Gábor igazgató mondott. Még hozzátette: „Ponyvás autón mentek, innen, a székház elől indultok, reggel 6 órakor gyülekező. Vigyázzatok, és okosan viselkedjetek... Jól megnézte a hírneves költőt, s megállapította magában, hogy Kuczka Péter erősen kopaszodik, elől, hátul és középtájon. Haja azonban sötét, s feltűnően nagyok a fülei. Határozott ember, hinni lehet neki. 86